1.rész: Sesshomaru és Kikyou
Animegirl  2005.04.03. 10:16

Gyönyörű holdfényes este volt. A lágy szellő fujdogált csak. Sesshomaru már jó ideje a csillagos eget nézte. Bánatos volt. Látszott az arcán.

-Mi a baj Sesshomaru-nagyúr?-kérdezte Jaken

-Semmi. De ha lenne akkor se neked mondanám el.-szólt ingerülten

-Jaken hagyd majd én.-szólt Rin kedvesen-Mi a baj nagyuram? Nagyon szomorúnak látszol.-Rin lágyan Sesshomarura mosolygott.

-Olyan magányos vagyok Rin. Nézd meg Inuyashát. Neki ott volt Kikyou, most Kagome. És én, itt álok magányosan.

-Sesshomaru nagyúr, te nagyon kedves vagy és én biztos vagyok benne hogy találni fogsz valakit.

-Kössz Rin. Ez megnyugtatott.

Felnézett a csillagos égre és elnyomta az álom.

-Jaken csinálnunk kell valamit. Sesshomarunak hiányzik a szerelem. Keresnünk kell neki valakit.

-De mégis ki vállalkozna erre?

-Kikyou!

-Hogy! Kikyou! Dehát ő Inuyashát szereti. Nem fog menni!

-Jaj, Jaken gondolj bele: Inuyashának ott van Kagome, és ezt Kikyou is tudja, és biztos elkeseríti. Nem lessz nehéz meggyőzni hogy Sesshomaruval jobban jár mint Inuyashával.Elmegyek, beszélek vele.

-Én is megyek!

-Nem! Te itt maradsz Sesshomaruval.

-Na jó.

Rin bement az erdőbe. Tudta merre menjen. Meg is találta Kikyout. Elősszőr csak messziről szemlélte, ahogy a lány a tűz mellett ülve, a lángokba meredve gondolkodik. Közelebb lépett. Kikyou észrevette és felkapott egy botot.

-Csak te vagy az Rin?

-Igen.

-Miért küldött Sesshomaru?

-Nem ő küldött magamtól jöttem.

Tényleg? Miért?

-Elmondom, csak tedd le az a botot.

Kikyou leeresztette a fegyvert, Rin pedig leült a tűz mellé.

-Azért jöttem hogy megkérdezzem szereted-e még Inuyashát?

-Tulajdonképpen nem. Nem tudom neki megbocsájtani hogy elárult. Meg neki most már ott van Kagome. És én nem állok közéjük.

-Mit gondolsz Sesshomaruról?

-Szerintem kedves, bár a rossz oldalon áll. De ez még változhat.

-Kikyou, Sesshomaru nagyon magányos. Hiányzik neki a szerelem. Tegnap erről panaszkodott nekem. És mi elhatároztuk Jakennel hogy keresünk neki valakit. És rád gondoltunk.

-Rám?

-Rád. Te nagyon kedves vagy. És tökéletesen illesz hozzá.

-De...

-Ne szakíts félbe kérlek. Sesshomaru nagyon szenved. És azért gondoltunk rád mert te kedves vagy, szeretetreméltó, megértő, és őszinte, és Sesshomaru ezt szereti.

-Nem is tudom...

-Kérlek legalább találkozz vele. Nagyon fontos lenne. És amugy is, mit veszthetsz?

-Rendben találkozom vele.

-Hát ez fantasztikus. Akkor holnap este a a tónál. Majd előtte jövök.Hodd el nem döntöttél rosszul.

Rin elrohant. Igyekezett urához, aki már ébren volt, és Jakent fagatta arról,hol van Rin.

-Rin hol voltál?-kérdezte Sesshomaru és kitárta a karját.

-Sesshomaru-nagyúr! Sesshomaru!!-lelkendezett a kislány, és Sesshomaru karjaiba rohant, aki szorosan magához ölelte.

-Sesshomaru-nagyúr megcsináltam!

-Mit Rin?

-Beszélgettem Kikyouval rólad. Azt mondta hogy már nem szereti Inuyashát, és szivesen találkozna veled. Nem leszel többé magányos.

-Ügyes vagy. Köszönöm. Biztos nem tudtam volna erőt venni magamon hogy... de miért pont Kikyou?

-Lényegtelen Sesshomaru-nagyúr. Készülödnöd kell. Holnap este találkozotk a tónál.

Másnap napnyugtakor Rin ott volt Kikyounál és segített neki kicsit rendberakni magát.Közben Jaken Sesshomarunak segített.

-Mehetsz Kikyou.-indította útnak Rin

-Indulhat Sesshomaru-sama.

Mindketten vártak már a találkozásra.

-Sesshomaru!

-Kikyou, üdvözöllek.-a lány szépsége elbűvölte.-Kikyou még mielőtt bármi is történne közöttünk tudnod kell: nem vagyok valami romantikus alak.

-Nem baj nekem így is tetszel.

Elkeztek beszélgetni.

-Szóval...-kezdte bizonytalanul a lány-mióta ismered Rint?

-Elég régóta és mintha a lányom lenne.

-Nagyon kedves, és rendkívül szívén viseli a sorsodat. Be kell vallanom ha ő nincs, akkor én most nem lennék itt és nem valhatnám be neked, hogy mióta nem szeretem Inuyashát, te tetszel nekem.

-Komolyan?

-Komolyan.

Az arcuk lassan közeledett egymáshoz, és az ajkuk lassan összeért. Forró csókokban eggyesültek. Elfeledték minden gondjukat. Arcuk szét vált, és már nem tudtak parancsolni a vágyaiknak, és felszinretörtek az érzelmeik. Percekkel később már a vízben voltak ahol a holdfény visszatükröződik a és a két test lassan egybe olvadt.Teljesán átadták madukat egymásnak. Ez a néhány perc megbecsételte a jövőjüket. A víz halkan fodrozódott.Ez a néhény perc minden kérdésükre választ adott a másikkal kapcsoltban. Hangtalanul fedezték fel egymás testét. Mégis tele voltak vággyal és szenvedélyel.Kijöttek a vízből felöltöztek és tovább nézték a csillagos eget immár egymás karjaiba bújva.

-Sesshomaru-nagyúr! Mi volt Sesshomaru nagyúr?

-Van mit megköszönnöm nektek Rin. Köszönöm.

-Szóval sikerült! Kikyou és te egy pár vagytok.

-Látom nagyon örülsz neki.

-Igen szeretem Kikyout aranyos.

-Örülök neki.

Másnap Sesshomaru elvitte Kikyout kirándulni. Rin és Jaken is eljött.

-Örülök hogy itt vagytok velünk.-szólt Kikyou

-Mi is örülünk Kikyou úrnő.

-Kérlek Jaken szólits csak Kikyounak.

-Oh! Szabad nagyuram?

-Persze ha Kikyou megengedi.

Jaken elősszőr látta urát ilyen őszintén mosolyogni.

-Kikyou nagyon örülök hogy itt vagy velünk.-szólt Rin

-Én is. és ezt neked köszönhetjük Rin.

-És persze neked Jaken.-fejezte be a mondatot Sesshomaru

-Nincs mit Sesshomaru-sama

Sesshomaru átölelte Kikyout és magához ölelte Rint. Mindenki boldog volt. És eggyütt nézték a naplementét.

2.rész: Ha végetér a varázs
Animegirl  2005.04.03. 10:18

Gyönyörűen sütött a nap, és ennél szebb napot mint a mai a középkori Japán nem is kívánhatott volna.Mindenki boldog volt. Kivéve egy valakit. Sesshomaru nagyúr volt az. Pedig nemrég még rá sem lehetett ismerni olyan boldog volt. Most csak ült a tó melletti egyettlen fa alatt és a vizet bámulta.Üresség volt atekintetében.Meg sem mozdult egész nap.

-Most nézz rá Jaken!-szólt Rin.- Ő nem az a Sesshomaru. Se a démon, se a szerelmes nagyúr.Most más. Mintha nem is a mi urunk lenne.

-Igazad van, kivételesen.Mióta Kikyou egyik pillanatról a másikra magára hagyta magábazuhant.

-Emlékszel?-szipogott Rin és könnyek szöktek a szemébe.-Itt találkoztak, ez alatt a fa alatt.

Most már nem bírta tovább elviselni szegény lány. Nem tudta elviselni hogy így lázja a hatalmas Sesshomarut. Odaszaladt hozzá, az ölébe ugrott, és a szemébe nézett de nem látta azt a régi elszánt, ugyanakkor nyugodt tekintetet mint régen.

-Sesshomaru-sama, nagyuram-kiáltozott-figyelj rám, ne csináld ezt. Ki kell heverned. Tudtad hogy nem tart majd örökkér.Nagyuram nem tudom nézni hogy szenvedsz. Térj magadhoz! Szükségem van rád. Szükségünk van rád. Mindkettőnknek. Ébredj fel!! Ez nem te vagy!!! Sesshomaru!!!!

Ráborult és sírt, de nem használt. Sesshomaru nem mozdult, még mindig a vizet nézte. Szemei előtt ott volt Kikyou. Semmi mást nem látott csak az ő arcát.Tudták mind ketten, Rin is és Jaken is hogy a nagyurnak sok ellensége van és így védtelenül, összeomolva nem tudja magát megvédeni.Egy dolgot tehettek:

-Inuyasha!

-NEM! Kizárt hohy Sesshomaru-sama beleegyezne. Az a korcs félvér nem védheti meg. Ez nagyon megalázó. Ráadásul Inuyasha mindig a szemére hányná hogy neki kellett megvédenie a bátyját.

-Na ide figyelj te kis vakarcs! Ha nem szólunk Inuyasha-samanak akkor előbb-utóbb, nem lessz kinek beleegyezni, nem lesz kit szolgálnod, és nem lesz kinek a szemére hányni.

-Oh! Igaz. Rendben de ha Sesshomaru megtudja dühöngeni fog.

-Tudom de ez a legjobb megoldás.

-De hogy vesszük rá erre Inuyashát?-kérdezte Jaken

-Erre még nem gondoltam de...

-Valahogy rá kell veni!!!!

-Mi lenne ha előbb Kagomét vennénk rá, ő hamarabb meglágyul, és Inuyasha nagyon halgat Kagoméra, onnan már könnyű lesz.

-Igaz. Talán.

-Siessünk hogy minél előbb visszaérjünk.

De már késő volt. Amint elhagyták a tavat, sötét árnyék ereszkedett a kristálytiszta vízre, és elrabolta Sesshomaru-samat. Furcsa volt számára hogy ilyen könnyű dolga van, de örült. Élmény volt számára hogy ilyen könnyen ment.Tudta mikor rabolja el.Tisztán tudta milyen állapotban volt Sesshomaru.

3. rész:A sötét én
Animegirl  2005.04.03. 10:19

Jaken és Rin már majdnem ott voltak a falunál. Érezték a baljós előjeleket, tudták, érezték ha Inuyasha nem áll kötélnek Sesshomaru valószínüleg meghal, hiszen ők nem tudják megvédeni.

Inuyasha! Osuwari!-hallatszott messziről Kagome hangja

-Kagome-chan!-kiabált Rin.

Kagome meglepetten lépett ki a kunyhóból nyomában Sango és Miroku.

-Szia Rin!-üdvözölte Sango.

-Mi történt? Olyan zaklatott vagy.-kérdezte Miroku

-Sesshomaru! Sesshomaru!!-lihegett Rin

-Mi történt a béna bátyámmal?-kérdezte Inu félvárról. Igazán nem érdekelte mi van Sesshomaruval, de most mégis furcsa érzés fogta el.Egy hang azt mondta neki:

-Ments meg Inuyasha!-egy hang egyfojtában ezt viszhangozta.

-Ment meg!

-Ki vagy te?

-Inuyasha ments meg!

-Sesshomaru?

-Segíts!

-Hol vagy?

De válasz nem érkezett.

-Mi a baj Inuyasha?-kérdezte Kagome Inuyasha furcsa arckifejezését látva.

-Semmi. Csak képzelődtem. Pontosan miért van itt Rin és Jaken?

-Azért jöttem, jöttünk Inuyasha-kezdte sejtelmesen a lány-mert, tudod úgy kezdődőtt hogy Sesshomaru és Kikyou együtt jártak, de Kikyou elhagyta őt.És nem tudjuk hogy miért,de elhagyta őt ...

-Nem csodálom!

-Inuyasha!-csitította Kagome-Folytasd légyszives.

-... teljesen magába zuhant, ül a tó partján üres tekintattel és nem mozdult. Azt szeretnénk kérni hogy segíts megvédeni őt, mert mi ketten nem tudjuk és...

-Akkor ez az!-kiáltott fel Inu.

-Mi?-kérdezték egyszerre.

-Az előbb egy hang, furcsa volt azt kiáltizta hogy ments meg Inuyasha. És Sesshomaru volt az. Biztos bajban van.

-Ez furcsa.-mondta elgondolkodva Kagome

-Valaki elrabolta a tesvéremet.Meg kell mentenem.

-Inuyasha?! Mi van veled? Meg akarod menteni Sesshomarut?

-Hiába útálom annyira, mégis a bátyám.

-De Sesshomaru ott van a fa alatt ahol hagytuk.-szólt Rin.

-Inuyasha megérzései nem csalnak.-érvelt Kagome-általában.

-Akkor az lesz a legjobb ha elmegyünk, és megnézzük!-kiáltott Jaken.

Elindultak a tó felé. Közben Inuyasha a gondolataiba mélyedt, és nem szolt senkihez. Azon gondolkodott hogy mit látott Kikyou Sesshomaruban. Aztán rájött: Kikyounak egy éretteb, nyugodtabb emberre volt szüksége, aki nem olyan önfejű és heves. Aki mellett nőnek érezheti magát és meg tudja védeni.

-Ez nincs meg bennem.-sóhajtott Inuyasha.

-Mit mondtál?-nézett rá Miroku

Inuyasha nem szolt csak megrázta a fejét.

-Azért ez furcsa-kezdte Kagome-Sesshomaru sosem volt szerelmes.Most előszőr volt az.És mégis hogy magába zuhant. Érdekes elképzelni: A nagy Sesshomaru, mozdulatlanul és tehetetlenül könnyen, legyőzhetően.Egyépként mindenki túlesik néhány szakításon, de úgy látszik Sesshomarut nagyon érzékenyen érintette.

Jaken és Rin csak halgattak. Nagyon aggódtak urukért.El sem tudták képzelni mi lesz ha elveszítik őt.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Eltünt!-sikítozott Rin.

És valóban. Ahol egykor Sesshomaru ült, most egy hatalmas lyuk tátongott csak a földben. Semmi nyom.

-Áh!

-Inuyasha!-kiáltott rámülten Kagome. Ismerős volt neki ez a jelenet:

Inuyashát egy nyillal odaszögezték egy fához.

-Kikyou! Már megint te?50 évvel ezelőtt már eljátszottad ezt velem.

-Tudom. Akkor tévedtem.De most nem. Tudom Inuyasha! Mindent tudok.

-Mit tudsz? Miről beszélsz?-kérdezték mindannyian.

-Te raboltad el Sesshomarut.

Mindenki megdermedt. Ez nem lehet. Gondolták kis csapatunk tagjai. Azt gondolták hogy Kikyou megbolondult.

-Az nem lehet.

-Lehet hogy most más a ruhád, de tudom hogy te voltál.

-Lehetetlen. Inuyasha ma egész nap velünk volt.Egy percre sem hagytuk egyedül.-bizonygatta Miroku, bár kételkedett barátjában.

-Kikyou beszéljük meg.

Kikyou most az egyszer engedett Kagoménak, és leeresztette a nyilát. Sangó kihúzta Inuyasha vállából a nyilat és bekötözte a sebét.

-Szóval nem te voltál?

-Nem. Nem én raboltam el.

-Pedig én láttam: Sesshomaru ott ült a fa alatt. Amikor Rin és Jaken elmentek hozzátok, nem telt el sok idő és megjelentél te.Vagyis nem tudom ki volt, de olyan volt mint te csak fekete volt a ruhája.Egy erőtérrel felemelte Sesshomarut és eltünt vele együtt. Nem tudom hogyan de megérezte hogy ott vagyok és mielőtt eltűnt volna azt mondta:

-Ha meg akarod menteni keresd a Sötétség Palotáját.

-Akkor megkeressük. Nem hagyhatjuk hogy Sesshomaru-samaval történjen valami.

-Rendben. Megmentjük Sesshomarut.-helyeselt Kagome.

-De előbb...-kezdte Rin-kérdeznék valamit.

Kikyou fél t a kérdéstől de bátran ált elé:

-Kérdezz nyugodtan.

-Miért hagytad ott Sesshomarut?

-Ez engem is érdekel. Rin azt mondta hogy nagyon szerettétek egymást. Akkor mi volt a baj?

-Tudod, Kagome féltem. Elvégre Sesshomaru egy démon, és nem hittem hogy tényleg szeret.Magamban sem voltam biztos, aztán amikor elmentem rájötem, hogy mennyire szeretem őt.

-Szóval gyötrődtél.-mondta Sango.

-Igen eléggé.

-Ez olyan megíndító.-kiáltot fel Kagome.

-Igen!-helyeselt Miroku.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!

-Mi baj Sango?

-Hoshi-sama! VEDD LE RÓLAM A KEZED!

-Miroku! Tudod, már nem is vagyok meglepve. De egy kicsit visszafoghatnád magad. Legalább amíg Rin is ittvan.

-Erre most nincs idő.-mondta Inuyasha-meg kell menteni Sesshomarut.

-Mi baja van?-nézett furcsán Kikyou-Sosem láttam még ennyire elszántnak.

-Tulajdonképpen hol találjuk a Sötétség Palotáját?-nézett érdeklődve Shippou.

-Nem hiszem hogy bármelyikunk is tudná.

Sajnos a többieknek be kellett ismerniuk hogy Sangónak igaza van.Senki nem tudta hol keressék, merre induljanak.

-Én tudom!

Hirtelen Kouga ugrott elő fák közül falkájával a nyomában.

-Tudod hol van?-indult el felé Kikyou, de a falka rámorgott.

-Elég volt! Ma már ettetek. Igen tudom. De nem szivesen segítek ennek a korcsnak, de Kagoméért bármit.

Kouga megfogta kagome derekát, és magához ölelte, aki meglepődésében nem tudott mit reagálni.

-Engedd el bolhafészek!-kiáltott Inuyasha és előhuzta a hüvelyéből a Tetsusaigat, de mire odacsapott Kouga már elugrott.Kagoménak pedig az orra előtt ált meg a kard. Ijedtségében elkiáltotta magát:

-Osuwari!!Inuyasha majdnem lecsaptad a fejem.

-Ez szép volt. És amugy is Inuyasha ne mutasd mennyire féltékeny vagy.-szolt fenhélyázóan Kouga. Örült hogy ennyire fel tudta húzni Inuyashát.

-Vedd le rólam a kezed Kouga! Inkább azt mond hol a Palota.

-Igazából pontosan én sem tudom de...

-Mi???-mondták kórusban.

-Nyugi! Van róla egy vers csak még nem sikerült megfejtenem.

-Ne húzd az időt.-szólt felháborodva Shippou

-Igy szól:A sötétség az ellenséged, mégis keresed.

Hogy megtaláld, nem kell mást mint egy ékszert keresned.

Keresed, kutatod, mégsem találod.

De hiába minden mert kinn úgysem találod.

A fény mellett benned ott a sötétség is, így bent kell meglelned.

Hogy megtaláld a Sötétség Palotáját, a Fekete Gyöngyöt kell keresned.

-A Fekete Gyöngyöt?

-Tudod talán hol van Kagome?-kérdezte Kouga.

-Hogy tudom-e? Itt áll mellettem.

-He?-nézátt rá mindenki furcsán.

-Inuyasha szemében van a Gyöngy. Ott voltam mikor Sesshomaru kivette Inuyasha szeméből, mert oda van elrejtve az apjuk sírja.

-De mit akart ott Sesshomaru?-kérdezte Kikyou.

-Meg akarta szerezni a Szent Kardot, amit az apjuk agyarából készítettek, de Sesshomaru-sama nem tudta megfogni a kerdot mert...

-Azért-szakította félbe Jakent Myoga-Mert a kardot azért készítette a nagyúr, hogy meg tudha védeni Inuyasha-sama halandó anyját Izayoit.Azért nem tudta Sesshomaru megfogni, mert ő a saját önző céljaira akarta használni a kardot, de mivel Inuyasha Kagomét akarta megvédeni vele, nála maradt a kard.

Mindenki Inuyashára nézett aki hátat fordított és bólintott.

-Igen.-kezdte megint Kagome-A Gyöngy ott van Inuyasha bal szemében.

-De hogy szedjük ki onnan?-nézett rájuk értetlenül Shippou.

-Majd én kiszedem onnan.-ajánlotta fel Jaken-De egy kicsit fájni fog.

-Kibírja.-válaszolt Inuyasha helyett Miroku-elég szívós.

-Pontosan.-helyeselt Inuyasha

-Készülj fel.-mondta Jaken.

Odasétált Inuyashához, fölemelte a szeméhez a botját, majd hirtelen egy villámcsóva csapott Inu bal szemébe és kiragadta onnan a gyöngyöt. Inuyasha hátra zuhant és a földre esett. Egy pillanatra elvesztette az eszméletét.

-És most?

-Csak figyelj szerzetes

Jaken a gyöngyöt letette a földre. rárakta botot, és ekkor megnyílt a sír.

-Wao!-ámuldozott Rin.

-Akkor menjünk.-siettette őket Kikyou-Meg kell mentenönk Sesshomarut.

Jakent követve mindannyian beléptek a sötété alagútba. Kagomét,Inuyashát, és Jakent kivéve mindenki megdöbbent amikor meglátták Inu no Taisou csontjait.Landoltak a csontok tetején, egészen pontosan a hatalmas daiyoukai vállán.

-És most merre, A vers csak arról szólt, hogy hol a gyöngy. Mást nem mondott.

-Nyugi Miroku. Meglessz.-mondta Sango-és ne ijeszd meg Kikyout.

Hirtelen hatalma recsegés, ropogás közepette elfordult a csontváz feje és megszólalt:

-Szia fiam!

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-Inuyashán kívűl mindenki hátrált két lépést.

-Szia...apa!-kicsit Inu is meglepődött.

-Megkaptad a Tetsusaigat?

-Meg. megszereztem Sesshomarutól.

-Igen. A bátyád mindig mindent magának akart.

-De miért rám hagytad?

-Myoga biztos elmondta neked miért készítettem a Tetsusaigat és Tenseigat.

-Igen.

-Jobban bíztam benned mint Sesshomaruban. Tudtam hogy te könnyeben esel szerelembe mint a testvéred, mivel te hanyou vagy ő pedig youkai.

-Őt csak a saját céljai érdekelték, és gondolom ez most igy így van.

-Bölcs volt nagyuram.-hajtott fejet előtte Myoga.

-Melyik lány az?

-Hogy érted?-Inu fülig elvörösödött

-Melyik lányt véded a kardal?Mert látok itt hármat és mind nagyon szép.

Mindenki Kagoméra mutatott még Kikyou is.

-Jó választás.

-Tudom.

Kagome kicsit furcsálta ezt a kijelentést.Ránézett Inuyashára, de amikor találkozott a tekintetük Inuyasha becsukta a szemét és elfordult.

-Apa tudod hol van a Sötétség Palotája?

-Persze. De miért akarsz odamenni,

-Valaki elrabolta Sesshomarut.-vágta rá Kikyou.

-Meg kell mentenem a testvérem.

-Megértelek. Egyetlen dolog vezethet oda benneteket.

Mikor ezt kimondta Kagome ölébe esett egy feket fonalgombolyag.

-Itt van a Sötétség Gombolyagja. Ez oda vezet.

-De hogy?

-Csak tedd le a földre és várj türelmesen.És ne feldd: Csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt.

Ekkor a csontokból kiszált az élet. Újra mozdulatlanok voltak.

-Hogy értette hogy az igaz szerelem?-kérdezte Miroku

-Nem tudom, de induljunk.-mondta Rin-Kivedte Kagome kezéből a fonalat letette a földre, és a fonal elkezdett egy irányba gurulni, és vezette őket a Sötétség Palotája felé.

4. rész:Felismerés
Animegirl  2005.04.03. 10:19

Elég sokáig mentek, míg elérték a céljukat.Hatalmas robosztus épülettel találták magukat szemben.Nem véletlenül nevezték a Sötétség Palotájának.

A nagy sötétségben elég nehezen voltak kivehetők a palota körvonalai.Még a hold sem látszott.Kagome tudta mit jelent ez. Érezte a baljós előjeleket.Érdekes módon Inuyasha annyira beleélte magát a megmentősdibe, hogy nem figyelt a környezetére.Elvolt merülve a saját kis világában.

-Inuyasha!!!-kiáltott Kagome

-Mi van?-Inuyasha mérgesen nézett a lányra de látta szemében az aggodalmat.

-Újhold van!

-Nem! Ne most.

Hatalmas fénycsóva érkezett a felhőkből. Ilyen átváltozást még nem látott sem Kagome, sem Shippou.Néhány másodperc múlva Inuyasha ott ált előttük feket hajjal. Kezéből kiesett a Tetsusaiga.Sango,Miroku,Rin,Jaken, és Kikyou nagyon megdöbbentek. még nem látták ilyennek Inuyashát.Mindenki meg akarta kérdezni mi történt vele de végül csak Sango szólalt meg:

-Mi történt Inuyashával?

-Átváltozott emberré.

-De hogy?-kérdezte Miroku-

-Tudjátok, csak fél démon vagyok.Ez azzal jár hogy az újhold első éjszakáján, amikor a hold nem látható átváltozok emberré.

-De reggel visszaváltozik hanyou-vá.-mondta aggódva Kagome-Csak az a baj hogy most nem tudja használni a Szent Kardot. Úgyhogy most nagy szükségem van rátok. Egyedül nem tudom megvédeni.

-Furcsa hogy ő szorúl a mi segítségünkre.-mondta Sango

-Nincs szükségem rá!

Kagome gondolkodóba esett: Inuyasha nagyon büszke. Nehezen ismeri el, ha segítségre van szüksége. De el kell fogadnia hogy nem tud mindent egyedül elintézni.

-Na akkor bemegyünk?-kérdezte Rin.

-Az nem lesz olyan egyszerű.

Shippou kijelentésére mindenki felkapta a fejét. Hatalmas denevérek támadták meg őket. Kétszer akkorák voltak mint egy ember.

-Inuyasha!!!!

-Kagome-chan!

-Menj arrébb Sango majd én.

-Kazaana!-és a jól ismert szél kicsapott Miroku kezéből.

-Hoshi-sama vigyázz!

-Naraku darazsai. Hogy kerülnek ide. Ehez Narakunak biztos nincs köze.-visszazárta jukat, és rátekerte a rózsafüzért.

De a denevérnél még mindig ott volt Kagome.

-Hiraikotsu!-kiáltott Sango és mindent beleadva dobta el a bumerángot.

-Nem talált.

-Majd én!-ajánlkozott Kikyou.

Előhúzta a nyilat a tokból és ellőtte.

-Eltaláltam!

És valóban. A nyíil egyenesen a démon jobb szárnyába repült, de nem használt, a denevér zavartalanul tovább repült.

-Mentsetek meg!!!!!!-sikított Kagome de hiába. Már olyan messze volt, hogy a kiáltását elnyelte az éjszaka.

-És most mi lesz?-kérdezte Jaken

-Mi lenne? Megmentjük Kagomét!-mondta Shippou.

-És Sesshoamu-samat.

-Gyere Inuyasha!

-Megyek.-Sangó fölsegítette Inuyashát és elindult.

Eközben bent a palotában Sesshoamru egy oszlophoz láncolva ült, pont azzal az üres tekintettel, mozdulatlanul mint a tónál. Hortelen egy sötét árnyék vetődőtt Sesshomaru fejére.De ő nem mozdította tekintetét, és nem nézett az alakra.

-Szánalmas vagy. Kicsit gyanús volt hogy ilyen kőnnyű volt téged elrabolni, de tudod meg kellett bosszúlnom azt a sok mindent amit tettél velem az évek során.Hé, bolha!Gyere ide.

-Igenis nagyuram!

-Nemsokára találkonak a legbelsőbb félelmükkel. Közelednek a vendégeink. Szólj a többieknek.

-Igenis uram.

A sötét alak hangtalanul átsuhant a terem túlsó oldalán lévő ajtóhoz. Kinyitotta és a leláncolt Kagome ált előtte.

-Nos, te vagy Kagome. Nem csodálom hogy Inuyasha odavan érted.

-Ki vagy te?

Az alak belépett a fénybe. Kagome tett volna egy lépést hátra ha nem lett volna szorosan odaláncolva.Inuyashát látta maga előtt.Legalábis valakit aki nagyon hasonlított rá, csak fekete volt a ruhája.

-Inuyasha?!

-Majdnem kicsikém.

-De, te teljesen olyan vagy mint ő.

-Tulajdonképpen kicsi csillagom én Inuyasha sötét énje vagyok.Bennem gyűlik össze Inuyasha összes gonoszsága:a féltékenysége, a dühe, a démoni énje, a Sesshoamru iránti dühe, minden ami rossz és gonosz.

-Szóval így.

-És had mutassak valakit. Gyere be cicám!

Ekkor még nagyobb megdöbbenésére saját sötét énjét látta maga előtt.

-Szia Kagome!-köszöntötte a sötét énje.örülök hogy találkoztunk.

-Te ne örülj semminek te ócska hamisítvány!

-Szépségem ne legyé mérgess mert job vagyok mint te.

-Ah!

-Na menj és szól nekik.-mondta Inuyasha.

-Tulajdonképpen mit akarsz tőlünk?-kérdezte az igazi Kagome.

-Tőletek semmit

-Akkor mért ejtettél fogjul?

-Csak úgy. Én Sesshoamarun akarok bosszút álni.

-De miért?

-Igazából nem is én, hanem Inuyasha.Neki az összes fájdalom közül a legjoban Kikyou elvesztése fájt.És én állok bosszút érte, mivel ő ezt nek tette meg.

-De mégis hogy?Hogy..

-Hogy jöttem létre?

-Itt vannak Inuyasha.-mondta az ál Kagome.

-Ohh!-ezt nem hiszem el.

-Pedig igaz.

Ott ált előtte az összes barátjának a sötét énje:Shippoué, Mirokué,Sabgoé,Riné, és Jakené.

-Megdöbbentő ugye kiscicám.-mondtra szemrehányóan a sötét Inuyasha.

-Valóban. De elmondanád hogy jöttetek létre? És hol van Kikyou sötét énje?

-Nos én akkor jöttem létre amikor Inuyasha előssző megérintette a Shikon no Tamat.Az összes harag ami Inuyashában volt létrehozott engem.A többieket én teremtettem. Kikyounak azért nincs sötét énje mert rá nem számítottam.

-De töletek nem akaraunk semmit.-szólt az ál Sangó

-Igen, csak ez nem volt benne a főnök számításaiban.-mondta Miroku sötété énje.

-Akkor minket nem fogtok bántani?

Nem.-mondta a sötét Inuyasha-nem, mert mégis csak belőletek jöttünk létre, és azért sem mert akkor mi is meghalnánk.

-És ez fordítva is így van?Ha megölünk titeket mi is meghalunk?-kérdezte Kagome.

-Csak nem képzeled hogy...-kezdte az ál Inuyasha, de a Shippou sötét énje félbeszakította.

-Nem!

-Shippou! Nem akartam elmondani neki mert így tudja hogy megölhetnek minket.

-Bocs főnök.-mondta az ál Shippou.

-Most már mindegy.

-Hiraikotsu!

-Mi a?-kiáltott az ál Inuyasha.

Az igazi Sango dobta a bumerángot.Eddig ők sem látták a sötét énjeiket, de ők is hátrahököltek.

-Nos, lám megjöttek az eredetiink.-mondta elégedetten Inuyasha sötét énje.-üdvözöljétek a Sötét Éneteket.

5. rész:Rémálom
Animegirl  2005.04.03. 10:20

-Ezt nem hiszem el!-képedt el Inuyasha.

-Pedig igaz fogadd el.-mondta a sötét én-én te vagyok.

-Két Sango!-örült Miroku.

-Csak szeretnéd. Ő az enyém-mondta énje.

-Te, és vagyok?-kérdezte meglepetten Sango.

-Pontosabba szivem, én te vagyok csak jobb kiadásban.

-Ahh! Máris útállak.

Shippou. Rin, és Jaken is elképedtek mikor meglátták saját magukat.Ilyesztő volt nekik.

Csak Kikyou nem lepődött meg semmin.Elméjülve figyelte a harcot.De hirtelen más kötötte le a figyelmét:

-Sesshomaru!!!-csak ennyit tudott mondani mikor meglátta falhoz láncolt, összevert kedvesét.

-Sesshomaru, jól vagy?Kérlek válaszolj. Sesshomaru.

-Kikyou.

-Itt vagyok.

-Hiányoztál.Miért mentél el?

-Nem fontos, rájöttem hogy szeretlek. És soha többé nem hagylak el megigérem. Most már minden rendben lesz.

Magához ölelte Sesshomarut amennyire a láncok engedték,de hiába.Szörnyű volt. Sesshomaru ott halt meg a karjaiban, és ő semmit sem tehetett.Ráborult halott kedvese melkasára és sírni kezdett.Rin is odafutott. Mire odaért kis arcát könytenger áztatta.

-Kikyou.

A lány nem szólt semmit csak magához ölelte a kis árvát. Megpróbálta erősnek mutatni magát, de nem ment.

-Ha-ha-ha! Sikerült! Inuyasha megcsináltam.-mondta Inu énje örömittasan.

-Miről beszélsz?

-Hát még mindig nem érted, elég nehéz a felfogásod.Ez a te akaratod volt.Te akartad hogy Sesshomaru meghaljon, te voltál féltékeny, te akartad visszaszerezni Kikyout.

Kagomét az az utolsó pár szó hideg zuhanyként réintette. Elég régóta volt már Inuyasha mellett. Töbször felötlött benne a gondolat hogy Inuyasha még mindig szeretei Kikyout, de már azt hitte hogy eldutda vele felejteni a papnőt.Lehajtotta a fejét, és sírni kezdett.

-Nem igaz!Én szeretem a bátyámat. Nem akartam hogy meghaljon. Kikyou bocsáss meg. És hiddén ezt nem akartam.

-Ne aggódj Inuyasha, nem hiszek neki.

-És most-kezdte a sötét énje.hogy nálam van a Shikon no Tama általatok összegyüjtött szilákjai, nyugodt szivvel öllek meg, mert nem halok meg.

-Mi?-kérdezte meglapödve Inuyasha

De választ már nem kapott.

Túl érzelgős vagy Inuyasha és lelkileg gyenge. Szégyellem hogy belőled jöttem létre. Sankon Tessou!!!!

És a sötété én telibetalálta Inuyashát, aki hatalmasat repült hátrafelé, de még földet sem ért, már megkapta a második csapást.

Kagome mindent látott. Tudta mit jelent Inuyasha mozdulatlansága.

-Inuyasha ne!Miroku nézd meg mi van Inuyashával.

Miroku odaszaladt Inuyashához és alaposan megvizsgálta de...

-Meghalt.-mondta Miroku.

-Neeeeeeeeee!!!INUYASHA!!!

Kagome egy határozott mozdulattal elindult Inuyasha holteste felé, és egy mozdulattal elszakította a láncait.

-Hogy történhetett ez? Nem szakíthatta el a láncokat.

-Tudod sötét Inuyasha-kezdete Myoga- van olyan ami minden láncnál erősebb. Ezt az érzést még te sem tarthatod leláncolva.Ahogy Inuyasha apja mondta:Csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt.

Mikor Kagome odaért Inuyasha testéhez és magához ölelte egy könycsepp hullott Inuyasha arcára.Ekkor az összes sötét én eltünt csak Inuyasháé maradt.

-Mi? Ez lehetetlen.

-Inuyasha ne!Nem haszhatsz itt egyedül.Mit csinálnék nélküled Inuyasha!!INUYASHA!!!

Jaken csak ült szótlanul és nem mozdult.Sangó és Miroku is csak messziról szemlélték az eseményeket.Aztán Mikou odament Kikou-hoz, Sango pedig Kagoméhez.

-Kagome-chan, tudom hogy nehéz de elk kell engedned őt.

-Szeretem! Miért ő Sango. A lány nem tudott mit mondani csak figyelte Kagomét ahogy karjaiban tartja Inuyashát.

-Kikyou!-lépett oda hozzá Miroku-hagyd. Már nem hozhatod vissza.

-Még bocsánatot sem kértem tőle.Olyan rövid volt az idönk.

Ekkor Kagomét és Kikout hatalmas fehér fénycsóva árasztotta el.Mindenki hátrált egy lépést.És hirtelen a fény eltűnt.Úgy látszott semmi furcsa nem történt de akkor..

Kikou és Kagome egyszerre felkapták a fejüket és egyszerre törölték ki a szemükből az utólsó könycseppet.

-Ah! Mindent egyszerre csinálnak!-rökönyödött meg Inu sötété énje.

Kagome és Kikou odahajoltak szerelmükhöz megcsókolták őket, és egyszerre ezt