Egy különleges születésnap
Ez a nap is olyan volt, mint minden hétköznap. A fiatalok iskolába mentek, a felnőttek dolgoztak, minden ment a maga kerékvágás. Egy lány azonban különleges napra ébredt: szülinapja volt, s ez nem csak azért volt nagy nap, mert egy évvel idősebb lett, hanem pontosan egy évvel ezelőtt változott meg teljesen az élete. Gyorsan felöltözött, összepakolta a táskáját majd vidáman lement reggelizni,.
-
Jóreggelt!- köszönt édesanyjának, nagyapjának és öccsének Sotának.
-
Jóreggelt! – felelték kórusban, majd hozzáfogtak a reggelihez.
Kagome döbbenten tapasztalta, hogy semmilyen változást nem mutattak családtagjai és egy kicsit elszontyolodott.
-
Mi a baj? Nem ízlik?
-
De, de^^”, most is olyan finom, mint mindig: válaszolta Kagome erőltetett mosollyal az arcán.
-
Sota! Gyere induljunk, különben elkésünk!
Kagome az iskolába vezető úton egyszer sem szólalt meg. A csajok azonban nem feledkeztek meg róla és , mint mindig, kissé bohókásan, idétlenül viselkedve felköszöntötték. Kagome örült, hogy barátai vele vannak, de a családja mégiscsak fontosabb volt.
-
Hé Kagome!- kérdezte Ayumi- az arrogáns barátod felköszöntött már?
-
Tényleg! –kiáltott fel Yuka és Eri- Kaptál tőle valamit? Virágot, ékszert vagy talán elvisz vacsorázni?
Kagome egyre rosszabbul érezte magát. Hogyan mesélje be nekik, hogy még rajtuk kívül senki sem köszöntöte fel?
-
Hehe^^” -nevetett zavaran Kagome- Nem fogjátok elhinni. Emlékszetek arra, amikor nálunk volt és beszélgettetek vele? Ha igen, akkor tudnotok kell, hogy külföldről jött. –Kagome imádkozott magában hogy bevegyék a történetét- Nos, ahol ő él nem ünneplik a születésnapokat, így nem tartottam fontosnak, hogy elmondjam neki
-
Miiii??! Ne izélj már! Komolyan? De hiszen a világon mindenhol ünneplik ezta napot! Honnan jött, a középkorból?
A három lány jót nevetett a viccen, Kagome viszont csak most kezdett igazána föld alá sülyedni.
-Rendben. Ha a barátod nem is, mi majd veszünk neked vakamit, vagy meghívunk a vidámparkba. Na mit szólsz?
Kagomét válaszra sem méltatva karonfogták majd az iskola után elvonszolták a legzajosabb, legvidámabb helyre a városban.
A délután, nagy megkönnyebbülésére nem is volt olyan rossz. Rengeteget nevettek, viccelődtek és kibeszélték az összes helyes pasit a parkban.
- Kagome - búcsúszkodott a 4 barátnő- reméljük tetszett eza délután és még egyszer boldog szülinapot!
- Köszönöm csajok! Hát akkor holnap.
Ha Kagome azt hitte, hogy ezzel vége a napnak, akkor nagyon tévedett. Hazatérve aggódva vette észre, hogy sehol nem ég a villany, és ilyenkor már mindenki otthon szokott lenni. Gyorsan besietett, mert félt, hogy valami szörnyűség történt, talán egy démon átjött ebbe a világba, hogy megszerezze a Shikon no Tama-t? Nem…erre még gondolni sem akart.
-
Anya, nagyapa, Sota! Hol vagytok??
Már mindent átnézett, csak a nappali maradt hátra. Kinyitotta az ajtót és………….
A lány csak egy nagy pukkanást hallott majd a következő pillanatban már tetőtől talpig konfetti és lufi borította el.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!!!!!!!!
A megszeppent Kagome azt sem tudta hogy reagáljon először: sírjon vagy nevessen. Végül a nevetés mellett döntött. Hát mégsem feledkeztem meg róla! És micsoda meglepetésbulit szerveztek- gondolta Kagome.
- Reméltük, hogy nem fogsz nagyon megharagudni, amiért nem köszöntöttünk fel hamarabb! De akkor odalett volna a meglepetés. Most azonban kezdődjön az ünneplés! Nagyapádal sokat gondolkodtunk, hogy tegyük emlékezetessé ezt a napot! És akkor jöjjenek az ajándékok!
Kagome édesanyjától egy gyönyögű emlékkönyvet kapott és egy új biciklit ( XD), nagyapjától régi kacatokat, amiben annyira hisz az öreg, persze nem ér semmit, s végül Sotától egy szép ékszeresdobozkát.
-
Köszönöm Sota ezt a szép ajándékot, de tudod, hogy nincsen ékszerem.
-
Még – gondolta magában Sota – Addig is amíg nincs, tarthatsz benne más apróságot is- vigyorgott huncutul.
Az ajándékok szemügyrevétele után következett a vacsora. A szülinapos összes kedvenc ételét elékészitették és ráadásként egy hatalmas torta is tálalásra került.
8 óra körül Sota egy hatalmasat ásított majd anélkül , hogy nővére észrevette volna kacsintott egyet a felnőttek felé.
- Úgy elszaladt az idő! Lassan megyek alduni.
- Jó ötlet fiam. Ebben a nagy sürgés forgásban teljesen elfáradtam. Ugye nem baj Kagome, ha most befejezzük?
- Áh! Nem! Még egyszer köszönök mindent! Jó éjszakát mindenkinek!
Kagome nem is sejtette, hogy az estének még korán sincs vége. Fáradtan felballagott a szobájába, majd lehuppant az ágyára és behunyta szemeit, hogy még egyszer végiggondolja a napot. Hirtelen a gondolatai közé befurakodott egy kép. Egy fiú képe: Inuyasha.
Hiányzott neki, és valahol mélyen szerette volna, ha itt lenne és felköszöntené.
-
Kagome!
A lány alig hitt a szemének. Inuyasha volt az
- Kagome! Gyere azonnal! Shippo rosszul lett és nem javul az állapota, akármit csinálunk! Hozz magaddal azokból a gyógyszerekből! Siess!
Már csak ez hiányzott. Kagome nem nagyon akart már ilyen későn visszamenni a középkori Japánba, de Shippot nem hagyhatta szenvedeni. Gyorsan összepakolt, majd elindult, hogy közölje édesanyjával: elmegy.
-
Hagyd Kagome! Nem fog aggódni! Viszont Shippo szörnyen érzi magát! Gyere!
Inu a hátára vette a lányt, majd beugrottak a kútba. Mikor kiértek Kagome már cseppet sem bánta, hogy eljött. Gyönyörű táj fogadta. Kellemes idő volt, sétára pont alkalmas, s az égen ott ragyogtak tisztán, fényesen a csillagok.
Inuyasha nem a falu felé vette az irányt, s ez Kagomének feltűnt
-
Hé Inuyasha! Rossz irányba mész
-
Tudod Kagome –Inu lassított, majd letevén őt a földre szembefordulva folytatta- Be kell vallanom valamit. Shipponak nincs semmi baja, csak szerettem volna mutatni valamit.
-
Miii? Halálra aggódom magam, erre csak meg akartál mutatni valamit?!
-
Több annál. Madj megérted. Kérlek gyere velem és ne haragudj!
Inu megbánó arcát látva Kagome nem haragudott rá és szép nyugodtan elsétáltak egy tóparti kisházhoz.
Ha a házhoz vezető út gyönyörű volt, akkor ez maga volt a menny. A hold fénye bejárta az egész tavat, kristályos csillogást adva ezzel, a víz fölött szentjánosbogarak röpködtek, s lótuszvirágok úszkáltak mindenütt, beillatozva a környéket.
-
Inuyasha! Ez, ez tényleg csodaszép! –mondta elragadtatva a lány.
-
Gyere! Még nem mutattam meg mindent, de szeretném, ha becsuknád a szemed
Kagome el sem tudta képzelni, mit akar mutatni, mi lehet még ennél is szebb. Inuyasha kézenfogta a lányt, majd óvatosan a kis házikóba vezette.
-
Most már kinyithatod a szemedet –suttogta a fülébe.
Kagome azt sem tudta, hol van: mennyben vagy földön, álom-e ez vagy valóság.
A házikóban rózsaillat és füstölők illata terjengett, a föld tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal, a szoba közepén egy gyönyörűen díszített selyemtakaró hevert, s a fal mellett gyertyák lobogtak csendesen.
- Ez…ez….mi? –kérdezte volna Kagome ha ne csuklott volna el folyton a hangja újra meg újra.
Inuyasha letérdelt elé, ami ismét meglepte a lányt, s előhúzott ingéből egy kis, papírba bugyolált tárgyat.
-
Boldog szülinapot! –susogta - Remélem tetszik….
Kagome fejében csak úgy úsztak a gondolatok, kérdések: Mindez miért? És hogyan?
Lassan kinyitotta, s a gyertyák fényében megcsillant valami…..egy gyémántgyűrű volt.
Inu válaszra sem méltatva átölelte Kagomét és lágy hangon súgta: SZERETLEK.
Lassan csúsztatta le a lányról a ruhadarabokat, majd érzékien végigsimította állával selymes, illatos bőrét. Kagome borzongott a gyönyörtől. Átkarolta szerelme nyakát és szenvedélyesen csókolta.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
A rózsaszirmok finoman borították a pár testét….A gyertyák csonkig égtek, s a napfelkelte jelezte a reggel elérkeztét.
Inuyasha elkisérte Kagomét a kútig, s elbúcsúztak. Kagome csak ennyit mondott:
-
Ez volt életem legszebb szülinapja. Köszönöm neked!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
A lány hazaérve még alva találta családtagjait. Felment a szobájába, majd mosolyogva beletette gyűrűjét a Sota-tól kapott ékszeresdobozkába…..
- „Köszönöm neked…”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
