Sesshomaru éppen egy fa tövében feküdt, egy nagyon kemény harc után.Nem volt egy épp testrésze sem.

-Sesshomaru nagyúr!Nagyon rosszul nézel ki!-aggódott Rin.

-Hagyjad békén a nagyurat Rin!Nem látod, hogy most pihenni akar?!

-Sesshomaru nagyúr!Engedd meg, hogy bekössem a sebeidet!

-Nincs rá szükségem!Rendbejövök!-mondta Sesshomaru nem túl bíztató hangon.

-Tényleg nagyon súlyosan megsérültél!-jegyezte meg Jaken.

-Nem megmondtam, hogy...-mondta Sesshomaru, de a fájdalomtól nem tudta befejezni.

-Megyek segítségért!-mondta Rin, azzal elszaladt.

Szaladt az erdőben.Egyszercsak egy faluhoz ért, ahol egy papnő gyógyította a sérülteket.

-Kérlek papnő segíts!-rohant oda hozzá-Valaki súlyosan megsérült!

-Rendben!Mindjárt végzek itt és megyek.

Mikor befejezte, elment a kislánnyal.Meglátta a földön fekvő fehér hajú démont, mellette valami ronda lény járkált.

-Sesshomaru?-lepődött meg a papnő.

-Igen.Ugye tudsz segíteni rajta?

-Jó.-egyezett bele és éppen meg akarta nézni a sebeit, de az megfogta a kezét.

-Nyugi.Segíteni akarok!

-Nekem csa ne segítsen egy ember!Várj csak!Ismerős a szagod!Te vagy az a papnő, aki kiszögezte Inuyashát egy fához.Ugye?

-Igen én.Tudod, hogy akár meg is ölhetnélek, amiért meg akarod ölni Inuyashát?

-Ha meg akartál volna ölni, nyilván már megtetted volna.

-Nem is vagy olyan ostoba, mint a többi szellem.Akkor kell a segítségem, vagy sem?

"-Így gyorsabban felépülhetnék és meg tudnám védeni Rint."-gondolta, majd bólintott.

Kikyo megnézte a sebeit és utána bekötötte.

"-Megalázó, hogy ez a halandó ápol engem, de Rin érdekében jobb, ha minél előbb lábra állok."-gondolta Sesshomaru.

-Papnő!Mondd csak hogy van?-kérdezte aggódva Rin.

-Szerintem egy nap múlva teljesen meggyógyul.Mi is a neved?

-Rin.És a tiéd?

-Kikyo.Mondd csak.Miért vagy két démonnal, ahelyett, hogy a szüleiddel lennél?

-A szüleim meghaltak.Sesshomaru-sama mentett meg a farkasoktól.

-Sajnálom.Ezt nem tudtam.

-Semmi baj.Nem is nagyon emlékszem rájuk.Sesshomaru-sama az igazi apukám.

Kikyo elmosolyodott a naív kislányon.

"-Nagyon szeretheti...de Sesshomaru...csak...egy démon.Hiába hasonlít egy emberre.Nincsenek érzései és nem fogja szeretni ezt a kislányt."-gondolta, majd odament a démonhoz.

-Sesshomaru!Mit akarsz ettől a kislánytól?

-Semmit.

-Akkor miért van veled?

-Velem van és kész.Ne érdekeljen!

-De érdekel és el fogod mondani!

-Azért, mert megkedveltem!!-üvöltötte-Most boldog vagy?!

Kikyo mindenféle másra számított, csak erre nem.

"-Nem hiszem el, hogy valóban megkedvelte!"

-Mondd meg az igazat!

Ekkor előrontott egy szellem a fák közül.Észrevette a sérült Sesshomarut és megtámadta.Az még időben el tudott ugrani.Kikyo meg lelőtte egy nyílvesszővel.

-Egyedül is elintéztem volna.-mondta Sesshomaru, miközben az oldalát fogta.

Kikyo elnevette magát.

-Ugyanolyan büszke vagy, mint az öcséd!Na hadd nézzem az oldalad!

Rin odament a gyógyfüveket szedő Kikyohoz.

-Nézd Kikyo!Ezt neked szedtem!-mondta, majd odaadott Kikyonak egy csokor virágot.

-Köszönöm.Ez nagyon szép!

-Tudod Kikyo, örülnék, ha te lennél a pót anyukám, mert Sesshomaru-sama megkadvelt.

-Miből gondolod?

-Hát...aból, ahogy viselkedik veled...

Kikyo csak elmosolyodott, aztán elment vízbetenni a virágokat.

"-Aranyos ez a kislány.Szívesen velemaradnék.De van egy apróbb ok, amiért nem tehetem.Pontosabban kettő.Egyik Naraku.Az a célom, hogy őt megöljem.A másik, hogy Sesshomaru nem tűrne meg egy embert maga mellett.De várjunk csak...én nem vagyok ember...már nem...-gondolkodott el Kikyo.

-Mit csinálsz papnő?

Kikyo gyorsan felkapta az íját.

-Ja.Te vagy az Sesshomaru?-eresztette le az íját-Csak vízbeteszem a virágokat, amiket Rintől kaptam.Egyébként Rin azt mondta, úgy szeret téged, mintha az apja lennél és engem is megkedvelt azthiszem.Ezért úgy gondolom célszerű volna, ha veletekmaradhatnék.

-Nincs kifogásom ellene,mivel tartozom neked, de ebből neked mi hasznod származhat?

-Ennek az árva kislánynak anyja helyett anyja lehetnék.Hogy van a sebed?

-Úgy, hogy már egyántalán nincs.

-Ó, ez remek!

-Rin, Jaken indulunk!-mondta Sesshomaru és elindultak Kikyoval együtt.

"-Érdekes.Kikyo már meghalt, mégis...vannak még érzelmei.Nem úgy mint a többi halottnak.Ő tényleg szereti Rint és fordítva."

Már este volt, de Sesshomaruék nem álltak meg.

-Nagyuram, megállhatunk már?-kérdezte Jaken.

-Két démon van a közelben.Te maradj itt Rinnel és Aunnal.Miko, te dönthetsz.

-Megyek veled.

Ők ketten mentek tovább.Kis idő múlva összetalálkoztak az egyik démonnal.Sikoltást hallottak a hátuk mögül.Kikyo megismerte a hangot és hátrafordult.

-Rin!-kiáltotta és futni kezdett, hogy megmentse a kislányt.De ekkor éles fájdalom nyilalt a testébe.A démon belevágott az oldalába.Sesshomaru egy mozdulattal végzett a démonnal.Kikyo összeesett.Csak másnap ébredt fel.Mikor felébredt, elkezdett fájni az oldala.

-Ne mozogj.-mondta neki Sesshomaru-Különben felszakad a sebed.

-Hol vagyok.

-Megmentettem egy falut a démonoktól, ezért befogadtak, amíg jobban nem lesztek.

-Rin és Jaken?Mi történt velük?

-Van néhány sérülésük, de rendbejönnek.

-Miért ápolsz egy kis démont és két halandót?

-Neked viszonzom, Rint meg már mondtam, hogy kedvelem.Jaken tisztel.

-Miért nem nézel a szemembe, ha hozzám beszélsz?

Sesshomaru válasz nélkül kiment a szobából.Másnapra Rinék rendbejöttek, Kikyo pedig lábra tudott állni.Elindultak.Kikyo Aunon ült.

-Jajj!Megint egy démon!-kiáltotta el magát Jaken.

A szörny észrevette a kiáltozó kis démont és megtámadta.Kikyo gyorsan lelőtte egy nyílvesszővel, mielőtt Jakennek baja esett volna.Ettől szétnyílt a sebe.Sesshomaru egy ruhadarabbal elszorította a lány sebét.

-Ez Inuyasha-mondta Sesshomaru, majd néhány perccel később megjelent az említett.

-Ki...Kikyo?Sesshomaru!Engedd el őt!-kiáltotta.

-Ugyan már Inuyasha!Mit akarnék én egy halanótól?

-Azt nem tudom, de ha nem engeded el azonnal, maghalsz!-mondta Inuyasha és előrántotta a Tessaigát.

Sesshomaru dacból sem engedte el a lányt, ezért Inuyasha rátámadt.Sesshomaru elugrott.Inuyasha megállíthatatlanul támadott.Sesshomarunak még meglepődni sem maradt ideje.Kikyo kilőtt egy nyílvesszőt Inuyasha kardjára, mire az visszaváltozott.

-Inuyasha.Beszélhetnénk?-mondta Kikyo, majd elment.

Inuyasha követte.

-Miről szeretnél velem beszélni?

-Figyelj Inuyasha.Én már nem az a Kikyo vagyok, akit te megismertél.Ő már meghalt.De Kagome még él és szüksége van rád.Kérlek menj és ne gyere többé utánam.

Inuyasha könnyes szemekkel, ugyan, de bólintott.

-Kikyo.Meg fogom ölni a gyilkosodat.-mondta Inuyasha és elment.

Kikyo visszament Sesshomaruhoz.

-Sajnálom, hogy ilyen sok bosszúságot okozok.-mondta Kikyo és már menni készült volna, de Sesshomaru megfogta a kezét.

-Kérlek maradj Kikyo.

-Miért?Miért szeretnéd, hogy maradjak.

-Mert szeretlek.-mondta Sesshomaru és megcsókolta a lányt.

-Én megmondtam Jaken, hogy szereti.-súgta Rin a leesett állú Jakennek.

-Azt hittem lenézed az embereket.-mondta Kikyo.

-Úgyvan.De te és Rin nem csak egyszerűen emberek vagytok, hanem a családom.-válaszolta Sesshomaru és fölvette a karjába Kikyot-Rin, Jaken, gyertek.

-Megyünk!-mondták és utánukmentek.

"-Teljesült a kívánságom."-gondolta Rin-"Újra van családom."

THE END