- Hogy lehetsz ilyen bunkó Inuyasha!? Egyáltalán nem törődsz az érzéseimmel! „Én szeretlek Kagome” IGAZ?!- üvöltötte könnyekkel küszködve Kagome.

- Várj Kagome had, magyarázzam meg!- mondta kétségbeesetten Inuyasha.

- Rohanj te bunkó a te kis Kikyoudhoz, nem is akarlak látni!- majd miután már patakokban folyt Kagome könnye beugrott a kútba.

ELŐZMÉNYEK: Nos, igen. A veszekedés előtti éjjelen Inuyasha egy hónapban egyszer emberré változik éjszakára majd a nap felkeltével vissza és pont az előző este volt ez:

Hőseink, mint mindig Narakuval folytattak harcot majd kimerülten tértek vissza Kaede anyóhoz a faluba. Ezen a harcon Kagome majdnem teljesen kimutatta Inuyasha iránti érzéseit. Estére vált az idő. Sango és Kagome kettesben beszélgettek:

- Szerinted Inuyasha rájött, hogy szeretem?- kérdezte Kagome legjobb barátnőjétől- Mert szerintem rájött.

- Hát, elég nyilvánvaló voltál: „Nem veheted el tőlem Inuyashát!”- mondta Sango nyugtató hangon, de más lett a hatása.

- Biztosan rájött!- mondta kétségbeesetten Kagome. Mindeközben a két fiú is összedugta a fejét.

- Vajon miért mondta azt Kagome amikor, harcoltunk Narakuval?

- Inuyasha te reménytelen vagy- nyugtázta Miroku.

- Ezzel meg mire célzol Miroku?!- kérdezte ingerülten Inuyasha.

- Egyszerű, drága Inuyasha barátom: KAGOME SZERET TÉGED!- és az utolsó mondat minden szavát jól kihangsúlyozta.

- Kagome szeret engem?- hitetlenkedett Inuyasha.

- Szerintem ezt meg kéne, beszéljétek egy békés helyen-, mondta Miroku egy széles vigyorral a száján. BUMMM!

- Te disznó! De abban igazad van, hogy ezt meg kell, beszéljük- majd Inuyasha elrohant.

- Örülök neki Inuyasha, hogy használod az ötleteim-, majd megtapogatta a púpot a fején. Inuyasha odaért a lányokhoz és megkérte Kagomét, hogy kövesse.

- Jól van Inuyasha, egy perc és megyek! Inuyasha kiment, míg Kagome közelebb hajolt Sangohoz:

- Biztos rájött és erről akar velem beszélni!

- Hajrá, remélem, rendezitek ezt Inuyashával- mondta Sango és kilökte Kagomét az ajtón majd rákacsintott.

- Te tudod, mit akar Inuyasha?- kérdezte Sango Mirokut.

- Igen, de ezt te is hamarosan megtudod. De így mi is kettesben vagyunk!- majd ismét elengedett egy vigyort. BUMMM!

- Kell nekem ilyeneket mondani-, mondta Miroku a második púpot tapogatva a fején.

Inuyasháék eközben odaértek egy gyönyörű vízeséshez.

- Inuyasha, mit szeretnél; minek jöttünk ide?- kérdezte Kagome.

- Szeretnék neked mondani valamit, de előbb gyújtok egy kis tüzet- majd elrohant fáért és hamarosan ropogott a tűz. Inuyasha Kagome mellett ült. De ekkor hirtelen elkezdett befeketedni a haja és eltűntek a fülei.

- Jaj, Inuyasha- szólalt meg Kagome- el is feledkeztem, hogy ma változol emberré! Nem vagyunk így biztonságban, kettesben.

- Most nem ez a lényeg. Szeretnék neked mondani valamit, Kagome- és egyre közelebb hajolt a lányhoz.

- Mit szeretnél mondani Inuyasha?- kérdezte a lány várva a kérdést, hogy valóban szerelmes-e belé.

- Én… azt szeretném mondani… hogy szeretlek- majd megcsókolta a meglepett lányt. Kagome viszonozta a csókot, de ő volt az is aki megtörte.

- Én is szeretlek!- és ismét csókolózásba kezdtek. Egyre forróbb lett körülöttük a levegő. „Vajon csak azért ilyen Inuyasha, mert most ember?” kérdezte magától Kagome de nem volt ideje túl sokat elmélkedni mert észrevette Inuyasha épp a blúzát kezdi kigombolni.

- Inu-Inuyasha, mit csinálsz?- kérdezte a lány.

- Azt, amit a szívem diktál! Ezzel a mondattal lezárta a beszélgetést és ismét csak csókolózás jött. Ekkor már a lány sem törődött semmivel ő is letolta Inuyasha felsőjét, végigsimította a mellkasát és ismét a forró csókoknak adták át magukat. A levegő csak forrt körülöttük. Nem törődtek semmivel csak egymás, számára léteztek és átadták magukat a pillanatnak. Nem is sejtették, hogy Kikyou a távolból figyeli őket.

- Ezt még megbánod Inuyasha! Először a szerelmed majd az életed veszem el!- majd eltűnt. Másnap reggel Kagome arra ébredt, hogy az ezüstös fürtökről csillogó fény mögül Inuyasha nevet rá.

- Jó reggelt!- mondta Kagome kissé kábán.

- Ennél jobb nap nem is lehetne!- majd rámosolygott a lányra és megcsókolta.

- Lassan mennünk kéne vissza a többiekhez-, mondta kissé szomorkásan Kagome.

- Rendben. Te öltözz fel én, addig lassan előre megyek-, mondta Inuyasha és lassan elkezdett ballagni. De aztán Kagome sem késlekedett egy perc múlva már Inuyasha nyomában volt. Azonban nem úgy talált rá ahogyan számította.

- Szeretlek Inuyasha- mondta Kikyou és magához ölelte Inuyashát aki Kagome nagy meglepetésére, engedte ezt, sőt az ölelést is viszonozta.

- Én is szeretlek Kikyou és nem, hagylak el soha. Kagome összerogyott a fa árnyékában ahol megbújt.

- És mi lesz a reinkarnációmmal? Őt nem szereted?

- Nem. Soha nem is szerettem. De ne ezzel foglalkozzunk most!- és megcsókolta Kikyout. Kagoméből kitört a sírás, majd felállt és előbújt a fa rejteke mögül.

- Inuyasha utállak! Te hülye tuskó! FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK!- üvöltötte Kagome sírástól elcsukló hangon. Ekkor Inuyasha mintha felébredt volna a sok földhöz vágódástól.

- Kagome mi a baj?

- Hagyjál, ne tetesd magad! Vígan csókolózol most meg rám, figyelsz?!

- Mit csinálok? Nem értem miről beszélsz- majd, mintha régi emlékei ugrottak volna be és észrevette Kikyout is.

- Kagome ez nem az aminek…

- Persze az, hogy szeretlek, meg utána csókolózol nem az, aminek látszik!- üvöltötte Kagome majd elrohant és Inuyasha utána.

- Először a szerelmed azután az életed Inuyasha! Ne feledd, mert én nem fogom!- mondta Kikyou nevetve majd eltűnt. „A varázslatom jobban sikerült, mint hittem!” gondolta magában.

MOST A JELEN: Így jutottak el ehhez a veszekedéshez. Kagome oda sem figyelt arra mit mondott Inuyasha hanem egyenesen a kútba ugrott.

2. FEJEZET: Veszekedés

„Hogy lehetett velem ilyen Inuyasha?” gondolta Kagome „Először azt mondja, szeret, aztán reggel meg már Kikyout csókolgatta!”. Míg a kútban utazott átfutottak az agyán az Inuyashával együtt töltött percek és az utolsó éjszakájuk. Most különösen hosszú útnak tűnt, amíg elért a saját világába.

Inuyasha nem ment azonnal utána, mert találkozott Mirokuval út közben.

- Mi a baj Inuyasha? Mi történt Kagoméval?

- Hát…

- MI TÖRTÉNT INUYASHA?

- Csókolóztam Kikyouval és azt, mondtam neki, szeretem… meg azt, hogy Kagome nem számít. BOMMM! Miroku úgy kupán vágta Inuyashát, hogy nagyobb volt az ő púpja.

- Te meg vagy őrülve Inuyasha?! Hogy tehetted ezt Kagoméval? Nagy meglepetésére Inuyasha a pofon után nem volt rá dühös. Sőt, megbánást tanúsított.

- Most szerintem menj utána és hozd vissza. De ne veszekedjetek.

- Rendben. De ne mondd még el Sangonak, hogy összevesztünk. Majd beleugrott a kútba. Felugrott a fára és benézett Kagome ablakán. A lány egyre csak sírt az ágyában.

- Kagome mi a baj? Gyere ki és mondd el nekem! Mióta itthon vagy csak sírsz!- kiáltotta Kagome anyukája, de a lány nem ment ki még csak választ sem adott, hanem jobban sírt. Inuyasha csak nézte szegény lányt és észrevette ő maga is, könnyezik. Átugrott az ablakba és Kagome felnézett rá.

- Menj innen! MENJ INNEN INUYASHA!!!!!!! Hagyj békén!- majd visszazuhant az ágyába és sírt tovább. Inuyasha kővé dermedten állt a síró lány felett majd kiment és felült a fára és nézte őt. Kezdett esteledni és Kagome álomba sírta magát. Inuyasha ismét átugrott a szobájába és nézte az alvó lányt. Nézte-nézte majd végül elaludt. Másnap reggel Kagome döbbenten látta, hogy Inuyasha az ágya szélén alszik. Visszafeküdt. „Még mindig szeretem… De nem szabad, ő Kikyout szereti, és ha én is szeretem az csak nekem, lenne rossz!”. Kagome elhatározta magát és felkeltette Inuyashát.

- Inuyasha, menj innen! Menj innen vissza Kikyouhoz. Legyél vele boldog, de ne az én szívem keserítsd. Kérlek, menj vissza!- de az utolsó szavakat már könnyektől borítottan mondta.

- Nem Kagome hallgass meg! Én csak téged szeretlek…

- NEEEM! HAGYJ BÉKÉN! FEKSZIK!- és Inuyasha a padlóhoz csapódott. Aztán elindult a kút felé és beleugrott. Amikor átért nem tágított a kúttól, mintha várt volna arra, hogy Kagome bármelyik percben megérkezik. Hatalmas meglepetésére Kagome felbukkant a kút mélyéről és elment mellette.

- Kagome te mit keresel itt?

- Nem hozzád jöttem-, mondta a lány nyugodt arccal.

- Sango, Miroku és Shippou hol van?

- KAGOME!- kiáltották az említettek.

- Hol voltál Kagome?- kérdezte Sango.

- Otthon, és most is csak azért jöttem, hogy elköszönjek tőletek-, mondta Kagome szinte rezzenéstelen arccal.

- Tessék?????- kérdezte mindenki kórusban.

- Majd Inuyasha megmondja, miért megyek el- s ekkor a mögötte 5 méterrel hátrébbülő fiúra nézett, majd folytatta- de, most csak el szeretnék tőletek végleg köszönni, mert nem jövök vissza többet. Miroku: szeretnélek megkérni, ne bántsd Sangot azzal, hogy folyton szoknyavadászkodsz, rendben?!

- Rendben- felelte Miroku.

- Sango: te ne büntesd folyton Mirokut, hanem inkább szeressétek egymást.

- Jól van Kagome- válaszolta Sango a könnyeivel küszködve.

- Shippou: te pedig nőjél nagyra és legyen sok barátod.

- Nélküled nem lesz semmi olyan jó Kagome- szipogta Shippou.

- És a végső kérésem: soha ne hagyjátok el egymást, mindig legyetek barátok!

- Úgy lesz-, felelték egyszerre. Elkísérték Kagomét a kúthoz majd Sango hirtelen, megszólal:

- Kagome, Inuyashának nem mondasz semmit?

- Inuyasha…- itt megjelent arcán egy könnycsepp- Légy boldog!

Eltűnt a kútban.

- Inuyasha mit csináltál Kagoméval?- kérdezte Shippou ingerülten-, Mit kell nekünk elmondanod?

- Csak annyit… hogy miattam ment el Kagome- ezt a kijelentését mindenki döbbenten fogadta. De legelőször Sango kapott észhez. BUMMM! BAMMM!

- Nyugi Sango, csillapodj!- fogta le Sangot Shippou és Miroku. Inuyasha föltápászkodott a két rettentő pofon után és előadta, hogy megcsókolta Kikyout és Kagomét jelentéktelennek nevezte az éjszakájuk után.

- De egyet el szeretnék mondani. Mielőtt ezt tettem furcsa érzés fogott el; mintha valaki irányítani akart volna. Aztán elsőre nem is tudtam mit tettem.

- Azt hiszed, ezt beveszem?!- üvöltötte Sango.

- Figyelj Sango menjetek el Shippouval Kaede anyóhoz és pihenjetek én is mindjárt megyek csak megbeszélek valamit Inuyashával- mondta Miroku. Shippou alig bírta elvonszolni Sangot.

- Inuyasha csak egyet mondhatok neked: ADDIG NE GYERE VISSZA, MÍG NINCS VELED KAGOME! Egyrészt azért, mert szerintem, ha nélküle jössz Sangot már nem, fogjuk tudni, lefogni. Másrészt Kagome nélkül nem jó az élet. Na most indulj!

Inuyasha szót sem szólt csak engedelmeskedett Mirokunak és ment is Kagome világába.

- Kagome!- szólt Inuyasha miután felugrott a lány ablakába- Kagome szeretnék veled beszélni!

- Nekem viszont nincs kedvem ahhoz, hogy magyarázkodj! És nem megyek vissza, sem mert fáj, hogy nem láthatom Sangoékat minden nap, de nem akarom minden nap végignézni az enyelgéseidet Kikyouval! MOST PEDIG MENJ!

- Kérlek Kagome…

- FEKSZIK!- erre Inuyasha a padlót ismerte meg ismét közelebbről. Miután föltápászkodott tetette, hogy elmegy de felült a fára és onnan figyelte a lányt. Egy hónap telt el így, hogy Inuyasha felült a fára és onnan figyelte Kagomét. Volt amikor napokig nem evett hanem győzködte a lányt de nem sikerült neki rávenni, hogy jöjjön vissza vele. Ismét eljött egy veszekedésre ítélt próbálkozás de Inuyasha belevágott. Átugrott az ablakba és várta, azt hogy ismét a padlóval indítsa a társalgást. De nem. Kagome közömbösen megszólalt:

- Nem unod ezt Inuyasha?! Mert én már igen!- majd egyre emelkedett a hangja a két mondat alatt az üvöltésig- NEM AKAROM, HOGY FOLYTON ITT LEGYÉL! Tűnj el, innen és ne gyere vissza, mert ahányszor csak így mész el nekem egyre rosszabb! Tűnj el vég…- de nem tudta befejezni, mert szédült és rosszul volt. Forgott vele a világ és elájult.

- KAGOME!- kapta karjaiba Inuyasha az ájult lányt és rohant az édesanyjához.

- Úristen! Hívom a mentőket!- és Kagome anyukája már tárcsázott is.

3. FEJEZET: Vallomás

A mentők Kagomét újultan vitték a kórházban, pedig mindenféle vizsgálatot végeztek rajta. Kagome anyukája nagyon aggódott, amikor jött az orvos.

- Mrs. Higurashi. A kislány állapota nem túl jó. Egy jó hírt és több rossz hírt tudok közölni. A jó hír: az ön lánya terhes. A rossz hír pedig az, hogy az ön lányán látszik, hogy keveset eszik, és ez nem tesz jót a babának. A másik rossz hír pedig az, hogy kómában van.

- TESSÉK?- Kagome mamája alig bírta elhinni azt, amit most hallott.

- Nem érte valami trauma mostanában? Valami rossz hír, ami érzékenyen érintette?

- De volt- Kagome anyukája gondolkodott, mert azt nem mondhatta, hogy a lánya nem megy a középkori japánba többet, és ez viseli meg- Meghalt a barátja.

- Értem, nos e miatt a trauma miatt olyan kómája van, amit csak ő maga vethet véget. Egyszerűen nem akar vissza térni a valós életbe, mert nem akar szembesülni azzal, ami itt várja, és ez nem tesz jót se az ő és se a baba egészségének. Így fennáll annak a veszélye, hogy a baba és a lány is meghal.

- Úristen- rogyott le Kagome anyja egy székre- Nem lehet valamit tenni, hogy meggyógyuljon?- kérdezte végül a szomorú anya.

- Egy valamit lehetne tenni a szeretteinek, sokat kell vele lenni, és így talán javul az állapota.

- Köszönöm doktor úr- majd az elkeseredett anya sírni kezdett. Eközben Inuyasha visszament a középkori japánba elmondani a többieknek, hogy mi történt.

- És, hogy lehet ez? Nem tudod mitől? Nem lehet, hogy miattad, van Inuyasha?

- Lehet, de most visszamegyek Kagome anyukájához megtudni, mi van vele!- majd ezzel a mondattal befejezve a beszámolót Inuyasha elindult a kút felé. Sango ismét könnyesen utánaszólt:

- Inuyasha, ha miattad, van kórházban akkor én…- de Sango nem folytathatta, mert Inuyasha eltűnt a kútban.

- Mrs. Higurashi. Nem tudja mi baja, van Kagoménak?

- Tudom- felelte Kagome anyja röviden.

- El tudná mondani, hogy hírt vihessek a többieknek?

- Miattad, van kórházban. Mert akkor úgy megsértetted és ez csak gyűlt benne. Meg a koplalása miatt. Alig evett, folyton csak sírt és a szobájában ült. És legvégül azért, mert…- itt alig bírta már az édesanya könnyek nélkül de azért sikerült kimondania-, mert terhes.

- TERHES?!

- De ez az egyetlen jó hír van. Mert most kómában fekszik, mert nem akar felébredni és szembesülni a fájdalommal és szomorúsággal. És emiatt teljesen legyengül és… és lehet…

hogy meghal a babával együtt- itt Kagome anyja már sírt nem bírta. Inuyasha megdermedt és nem tudott mit szólni. Egy dolog kavargott a fejében, Kagome anyjának szavai. De erőt vett magán felsegítette az összerogyott anyát és leültette a nappaliban, majd elment a kúthoz. Amikor kiugrott a kútból nem tudta, hogy Kikyou ült a fán és követte őt, amíg el nem ért a falu határába, hogy elmondja társainak mit hallott. Kikyou eközben elbújt egy közeli fa mögött, hogy meghallgassa a történetet. Inuyasha belefogott és a végén mindenki sírt, sőt még maga Inuyasha is könnyezett. Ekkor Kikyouban megszólalt a lelkiismeret és a szerelem Inuyasha iránt. „Én csak Inuyashának akartam ártani. De így nem csak ő, Kagome, a barátai és a családja, sőt a baba is szenved. Ezt nem hagyhatom, Inuyasha csak vele boldog!” és ekkor könny jelent meg az arcán és előlépett a fa mögül.

- Ki… Kikyou!- szólt Inuyasha.

- Ne szóljatok semmit. Inuyasha, én varázslatot mondtam rád akkor. Azért, mert láttam, hogy ti ketten együtt vagytok és én… ezt meg akartam bosszulni.

- Hogy tehetted ezt?! Kagome haldoklik!- üvöltötte Inuyasha.

- Várj még Inuyasha. Hozd el Kagomét én, elmondom neki ezt, mert neked nem fog hinni.

- Az nem fog menni Kikyou, mert Kagome kómában van-, mondta Inuyasha teljesen reményvesztetten.

- Te fel tudod ébreszteni Inuyasha, mert szeret téged és te is őt. Ez visszahozza őt.

- Rendben- és Inuyasha már loholt is a kút felé és már ugrott is bele. Már este volt így Inuyasha könnyűszerrel eljutott a kórházba. Látta, hogy hol van Kagome ágya és szerencsére egyedül volt a szobában. „Szegény Kagome, olyan szomorú!”. Egyszercsak hallotta Kagome boldog hangját:

- Inuyasha… szeretlek téged… nagyon… szeretlek!

- Kagome?- döbbent meg Inuyasha a lány szavain. De hirtelen komor hangon hallotta a lányt:

- Már megint én vagyok a hibás… nem kellett volna… fekszik- és ekkor Inuyasha a kórház padlóját is barátnak, jegyezte be magának, majd föltápászkodott és ismét máik hangon Kagomét hallgatta:

- Nem veheted el tőlem… szeretem őt… nem - és könnyek tűntek fel a szemében.

- Kagome hallasz? Figyelj rám! Bár lehet, most nem hallasz, de én… SZERETLEK TÉGED! Szeretlek téged teljes szívemből, és ha te meghalsz én veled, megyek. Nem hagylak el téged soha többé!- majd közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta, úgy ahogy soha azelőtt. És ráborult a lányra és sírt. Ekkor azonban egy meleg kéz megsimította a fejét végig az arcáig és gyengéden felemelte.

- Ka… Kagome- de nem folytathatta, mert a lány a szájára tette a kezét és megcsókolta őt.

- Hallottam… amit mondtál… nekem- minden szavát nehezen tudta csak kipréselni a száján- Én is szeretlek… szeretlek téged.

- Ne beszélj, mert alig van erőd. Képzeld: kisbabát vársz.

- Babánk lesz… Inuyasha… sajnálom- majd elájult.

- Nem Kagome ébren kell maradnod!- szólt Inuyasha kétségbeesetten és kissé megrázta a lányt.

- Meg kell tudnod az igazat!- és egy pillanat alatt leszedte a lányról az infúziót és a többit, majd az ölébe kapta és rohant a kúthoz.

- Kikyou! Kikyou! Gyere, kérlek!

- Rendben, tedd le őt a fűre.

- Te… te meg… mit keresel itt… Kikyou?

- El kell neked mondanom valamit. Akkor egy hónapja nem önszántából cselekedett és mondott dolgokat Inuyasha. Hanem egy varázslattal én bírtam rá arra, amit tett. Nem bírtam volna ki, ha miattam több ártatlan lélek meghal, és még több szenved. És most szeretném visszaadni, ami már a tiéd- és elkezdték elhagyni a lelkek az utolsó, pedig Kagomébe szállt.

- Köszönöm Kikyou- mondta csendesen Inuyasha és utána ezt a hangot, hallotta a fejében: ”Szeresd őt, és tedd boldoggá, ahogy magadat is!” és megszűnt a hang. Kagome elkezdett ébredezni.

- Inuyasha én annyira szeretlek té…- de nem tudta végigmondani, mert Inuyasha csókolta meg mely hosszú percekig tartott.

Kagome először barátainak, majd édesanyjának újságolta a hírt, hogy a középkori japánban fog élni.

8 hónap múlva megszületett Inuyasha és Kagome kislánya és legyőzték Narakut.

Azután boldogságban éltek és szerették egymást örökkön örökké:

THE END