Előszó: Naraku életben van, és nála van csaknem a fél ékkő. Inuyashaék már 2 napja gyalogoltak és kicsit fáradtak voltak. Sango és Miroku össze akarták hozni Inuyashát és Kagomét. Shippou Kaede anyónál maradt, hogy gyógyítani tanuljon és megerősödjön.

Ez egy sötét és esős nap volt. A nap a sötét fellegekben keresett menedéket nem is gondolva arra, hogy a világnak kell az éltető fénye. Hőseink is épp egy szélvédett helyet kerestek a megpihenésre, mert már egy teljes napja megállás nélkül gyalogoltak az eső pedig csak tetézte gondjaik. Egy erdőben találtak menedéket, két barlangot.

- Itt megpihenhetünk-, mondta Kagome majd elfoglalta helyét a jobb oldali barlangban. Sango és Miroku pedig ezt kihasználva beiramodtak a bal oldali barlangba így kettesben hagyva Inuyashát és Kagomét. Nem telt bele sok idő és mindkét menedékben már ropogott a tűz.

- Kagome szerintem át kéne öltöznöd, nehogy megfázz- szólt Inuyasha majd észrevette, hogy a lány elpirult.

- Rendben de akkor fordulj el!- mondta Kagome még mindig paradicsom vörösen.

- Mit képzelsz, hogy leselkedek utánad!?- majd kissé sértődötten elfordult. De ekkor meglátta, hogy a hold nincs fenn az égen majd szép lassan átváltozott emberré. Kagome eközben kutatott a táskájában de csak egy hosszú blúzt talált. Nem volt más választása így levette ruháit, és ezt vette fel. Mikor megfordult először megijedt majd később észrevette, hogy ez csak Inuyasha. Leültek, a tűz mellé, de Kagome igen csak didergett, mert egy blúz volt csak rajta.

- Tessék Kagome- szólt a fiú majd a felsőjét a lányra terítette.

- De te nem fogsz így fázni Inuyasha?

- Nem- de látszott rajta is hogy átjárja a hideg és didereg. Ekkor Kagome felállt és visszaadta neki a felsőt, de nem ment vissza a helyére, mert Inuyasha odahúzta magához és átölelte

- Így nem fog egyikünk se fázni. „Vajon azért ilyen mert most ember?” töprengett Kagome. A tűz békésen ropogott és az ég kezdett tisztulni ezért feltűnni látszottak a csillagok. Inuyasha furcsán érezte magát, mert érezte Kagome minden egyes szívdobbanását, érezte a bőre puhaságát. Legszívesebben végigsimította volna a karját, az arcát csókolta volna. Az ujjait mintha vonzotta volna Kagome selymes és puha bőre. Ekkor viszont Kagome megszólalt:

- Inuyasha, mi-mit csinálsz? Inuyasha csak néhány perc múlva eszmélt rá, hogy Kagomét simogatja.

- Simogatlak- felelte de igazán nem is tudta miért ezt felelte.

- Kagome- törte meg a válaszából adódott csendet Inuyasha- én-én szeretnék mondani valamit.

- Mit?

- Azt hogy…- ekkor közelebb hajolt a lány füléhez és belesúgta-, SZERETLEK.

- Inuyasha…- de már nem tudta befejezni, mert Inuyasha forró ajkai az övéhez tapadtak, és egy szenvedélyes csókolózás lett belőle. A csókot Kagome törte meg, mert Inuyasha felé fordult. Ekkor a fiú elkezdte végigcsókolni a lány nyakát végig a válláig. Majd lassan kigombolta a lány blúzát és lassan végigsimítva a karját letolta azt. Most Kagomén volt a sor, ezért lecsúsztatta Inuyasha felsőjét. Végigsimította karjait majd ismét forró csókolózás jött. Nem érezték már a hideget, megszűnt körülöttük a világ. Testük körül forró volt a levegő és nem érdekelte őket semmi csak egymás közelsége.

Másnap Kagome kelt fel először majd körülnézett. Látta, hogy Inuyasha visszaváltozott és álmában az ő nevét mondja és mosolyog. „Biztos rólam álmodik” gondolta a lány majd felöltözött (mert már megszáradtak a ruháik) és nekiállt a reggelinek. Mikor mind ezzel kész lett különösnek tartotta, hogy sem Inuyasha sem pedig Sangoék nincsenek még fenn. De ekkor az az ötlete támadt, hogy megnézi őket; nagy meglepetésben volt része ugyanis Sango Miroku karjaiban aludt MEZTELENÜL. „Úgy látom ők is összejöttek!” gondolta magában. Nagyon unatkozott így írt egy cédulát Inuyashának, hogy elmegy a közeli vízeséshez fürdeni, majd el is indult. Gyönyörű volt most hogy kicsit kivirágzott a rét az eső után. Kagome nem késlekedett, gyorsan ledobálta ruháit a földre majd belesétált a kellemesen hideg vízbe. Egy ideig úszkált majd mozgolódásra lett figyelmes a közeli bokrok mögül. Kicsit megijedt és a ruháit kezdte keresgélni, de nem találta őket. Megint megmozdult a bokor. Kagome felvett egy követ a víz alól és a hirtelen megrezzent bokorba dobta majd a következő pillanatban felsikkantott.

Eközben Inuyasha is felébredt és elkezdte enni a reggelit, amit Kagome készített (mert már elolvasta a cédulát, amit hagyott) mikor meghallotta a sikolyt.

- Kagome!- és Inuyasha már rohant is a hang irányába. A vízesésnél Kagome észrevette nem más hevert hatalmas dudorral a fején a földön, mint Kouga.

- Kouga! Te meg mit leselkedsz utánam?!

- Én nem leselkedtem…- majd itt kissé elpirult- csak megéreztem az illatod és idejöttem.

- Na és hová tetted a ruháim?

- Nem tettem el őket, a farkasaimnak is tetszett az illatod és elvitték a ruháid- felelte Kouga. Inuyasha viszont eszeveszett módon loholt a vízeséshez, majd amikor megérezte Kouga szagát meg gyorsabban szaladt.

- Azt hiszem, jön az a korcs is- mondta Kouga és nem is tévedett, mert abban a percben ugrott Kougara Inuyasha.

- Te meg mit zaklatod Kagomét te dög?

- Nem zaklatom csak erre jártam te pincsi!

- Ja persze és véletlenül sikítozott, amikor meglátott!?

- Megijedt, mert nem látott!

- Ezt fejezzétek be!- szólt Kagome kissé mérgesen, mert egyik fiú sem vette észre, hogy egy ideje meztelenül ül egy kis szikla mögött.

- Bocsáss meg Kagome drágám-, mondta Kouga majd egy pillanat alatt eltűnt.

- Kagome tessék- mondta Inuyasha és levette a felsőjét majd a lányra terítette mikor kijött a vízből kicsit elpirulva. Mikor visszamentek a barlanghoz látták még mindig alszik Sango és Miroku (bár Inuyasha meglepődött, hogy alszanak és, hogy egymás karjaiban). Így még nekik is volt idejük egy kis csókolózásra. Azonban az után az éjszaka után tudták ezen túl minden másképp lesz köztük (na és persze Mirokuék között)

THE END