1. fejezet: Sesshoumaru, Naraku ellensége
Sango  2005.03.23. 14:55

„Én, csak…. Én csak szerettelek volna még egyszer látni.”

Naraku: - Nézd, Hakudoushi! Ez Kagura szíve. Ha akarom, egy mozdulattal megölhetem, de ő addig nem hal meg, amíg én nem ölöm meg.

1. fejezet: Sesshoumaru, Naraku ellensége

Kagura egy kis tó partján ült az erdő közepén, és a fék lomjai között, a kék eget nézte. Most is, mint már annyiszor, Sesshoumaru járt az eszében. Vajon hol van, és mit csinál?

Rin: - Nézd Jyaken-sama! Mennyi sok virág van itt!

Jyaken: - Rin, ne kószálj el! Sesshoumaru-sama engem büntet meg, ha valami bajod lesz!

Sesshoumaru: - Jyaken! Aun hol van?

Jyaken: - Ó! Máris hozom Sesshoumaru-sama!

És a kis gnóm már szaladt is a rét szélére, ahol Aunt egy fához kikötve hagyta. Rin szedett egy csokor virágot, és nevetve Sesshoumaruhoz fordult!

Rin: - Sesshoumaru-sama! Elmegyünk a szüleim, és a bátyám sírjához?

Sesshoumaru csak bólintott, és elindultak. Úgy egy óra múlva a nap már magasan járt, és a delet jelezte. Rin elosztotta a virágokat, hogy egyformán jusson mindhárom sírra. Aztán Sesshoumarura nézett és megszólalt.

Rin: - Sesshoumaru-sama! Egyszer, majd én is meghalok.

Sesshoumaru meglepődve nézett a lányra – Ostoba – gondolta. Aztán orrát megcsapta egy illat. A szél lágyan simogatta a fák leveleit. – Ez annak az átkozott Narakunak a szaga. De nem biztos, hogy ő az. – Ekkor Kagura landolt mellette.

Kagura: - Szia!

Sesshoumaru, kardjára tett kézzel: - Mit akarsz?

Kagura: - Nem harcolni jöttem. Viszont nem értem. Én nem akarlak megtámadni téged, de te mégis ellenségként kezelsz. Miért?

Sesshoumaru: - Olyan a szagod, mint a nyomorult Naraku-é. Nem tudhatom, hogy ő jön, valamelyik csatlósa, vagy te.

Hátat fordított a démonnőnek, és elindult le a dombról, ahol a sírok voltak. Rin melléfutott, Jyaken pedig későn kapcsolt, és alig győzte behozni lemaradását, főleg, mivel Aun megmakacsolta magát. Kagura most nem akarta, hogy csak ennyivel lerázzák. Sesshoumaru után ment, és nemsokára beérte. Egymás mellett mentek, de a szellem tudomást sem vett Kaguraról.

Kagura: - Miért gyűlölöd Narakut?

Sesshoumaru: - Rengetek oka van, de neked semmi közöd hozzá.

Rin kuncogott, mire Sesshoumaru rosszalló pillantást vetett rá. Kagura megpillantott pár pokoldarazsat az erdő szélénél. Rémület futotta el, majd éles fájdalom nyílalt mellkasába.

Jyaken: - Sesshoumaru-sama! Kagura meg fog halni!

A szellem körülnézett, és meglátta a pokoldarazsakat. Eszébe jutott, hogy egyszer Kagura segítséget kért tőle. Szabad akart leni, és felajánlott két Shikon szilánkot, ha cserébe megöli Narakut. Hát így tartja fogva őt. Ekkor a fájdalommegszűnt, és Kagura felegyenesedett.

Kagura: - Mennem kell. Remélem, még látjuk egymást!

Azzal elment. Sesshoumaruban még több gyűlölet volt most, mint eddig bármikor Naraku iránt. A dühtől ökölbe szorult a keze, majd fogta magát és elment. Rin, Aun és Jyaken pedig ott maradtak. Tudták, hogy meg kell várniuk, amíg a szellem visszaér.

Inuyasha és társai a Csontevő kútnál tanácskoztak. Naraku ugyanis megtámadta a falut, és Kaede is megsérült. Kagome csak most tért vissza saját világából. Ahogy ott tanácskoztak egyszer csak Inuyasha felpattant.

Inuyasha: - Sesshoumaru a közelben van.

Kagome: - Vajon most mit akarhat?

Ekkor egy fehér fénygömb állt meg mellettük, és lassan alakot öltött Sesshoumaru. Inuyasha már kardjára tette a kezét, és védelmezően állt Kagome elé.

Sesshoumaru: - Nincs most időm az ostobaságaidra. Szükségem lenne kölcsönbe egy Shikon szilánkra.

Inuyasha teljesen megdöbbenve, elég furcsán szólalt meg: - Há’ a’ meg minek neked?

Sesshoumaru ismertette tervét: - Magamhoz akarom csalogatni Narakut, vagy legalább egyik szolgáját. Vissza fogja kapni… minden egyes sérelmet meg fogok torolni. Nem bocsátom meg neki.

Inuyasha még mindig elég furcsán: - A’ttán mit tett ő neked?

Sesshoumaru: - Ezt nem egy korccsal fogom megvitatni.

Kagome: Akkor nem kapsz egyetlenegy Shikon szilánkot sem.

Sesshoumaru ökölbe szorította a kezét, de végül mesélni kezdett: - Amikor először találkoztam vele, szövetkeztünk, de ő becsapott. El akart nyelni az erőm miatt. Azóta még számtalanszor keresztbe tett nekem. Itt az ideje, hogy besszút álljak.

Kagome mosolyogva: - Ebben az esetben… Tessék.

És egy szilánkot nyújtott át a szellemnek. Inuyasha idegesen felkiáltott.

Inuyasha: - Csak így adsz neki egy szilánkot!

Sesshoumaru: - Higgadj le öcsikém. Csak kölcsönbe kell. Nekem nincs szükségem ilyesmire az erőm növeléséhez. Köszönöm, hogy segítettetek.

Azzal elment.

2. fejezet: „Nem áll szándékomban megmenteni téged!”
Sango  2005.03.23. 14:56

2. fejezet: „Nem áll szándékomban megmenteni téged!”

Kagura be volt zárva egy alagsori cellába, Naraku kastélyában. Keze ki volt láncolva a falhoz, szemeit kisírta. Most aludt, de ajtónyikorgásra felriadt. Kanna lépett be, kezében a tükrén kívül ott volt Kagura legyezője.

Kagura: - Kanna! Mit keresel itt?

Kanna: - Naraku elment.

Kagura: - Hova?

Kanna: - Nem tudom, de nincs a kastélyban.

Levette Kagura kezéről a láncokat, és visszaadta neki a legyezőt. Kagura értetlenül nézett húgára.

Kagura: - Miért segítesz nekem? Ezért meg is ölhet Naraku.

Kanna tükrében megjelent Sesshoumaru alakja, aki egy dombon állt. Majd látta Narakut, aki feltűnik Sesshoumaru mögött. Harcoltak, de a tükör nem közvetítette a beszélgetésüket. Kagura amilyen gyorsan csak lehetett eltűnt a kastélyból.

Eközben Sesshoumaru türelmesen várta Narakut. Tudta, hogy el fog jönni a Shikon szilánkért.

Naraku: - Sesshoumaru nagyúr! Van nálad valami, ami kell nekem.

Sesshoumaru: - Kell? Akkor harcolj meg érte.

Elkezdtek csatázni. Naraku teste egy hatalmas mohás gyökércsomóhoz hasonlított. Csakhogy a gyökerek egyre nőttek, és el akarták nyelni Sesshoumarut. A szellem a kardjával minden ilyen indát elpusztított. Lassan Kagura is megérkezett. Ijedten látta, hogy Sesshoumaru megsérült. Minden egyes kardsuhintás fájdalommal járt, mert egyetlen karja is megsérült. Naraku megint támadott, és ezzel eltörte ellenfeje karját.

Kagura: - Sesshoumaru!

A szellem felkapta a fejét, és Naraku is. A démon balkarján kidagadtak az erek, majd megjelent egy szív. Ökölbe szorította kezét, mire Kagura a fájdalomtól összeesett. Kinyitotta legyezőjét, és négykézlábra állt.

Kagura: - Sárkánykígyók tánca!

A támadás levágta Naraku balkarját, aminek helyébe rögtön másik nőtt. De Kagura szabad volt. Csak ne vigye el Naraku a régi karját is. A démon megindult Kagura felé. A nő riadtan nézett Sesshoumarura, akinek kiolvasta a szeméből, hogy nem fog neki segíteni. Nem is nagyon tud törött karral. Már csak egy csoda segíthetne. És a csoda meg is történt. Megjelent Aun teljesen egyedül, és megtámadta Narakut. A démon dühösen a sárkány-ló nyomába eredt, mit sem törődve Kaguraval, és Sesshoumaruval. Kagura odament Sesshoumaruhoz.

Kagura: - Jól vagy Sesshoumaru?

Sesshoumaru nem nagyon tudta mit feleljen. Ilyet még soha nem kérdeztek tőle. Végül csak bólintott.

Kagura: - Hol van az a kislány, aki mindenhova elkísér?

Sesshoumaru: - Ahol hagytam őt, és Jyakent. Remélem.

Kagura: - Félek, hogy Narkau bosszúból őket veszi célba.

Sesshoumaru: - Legjobb, ha visszamegyek hozzájuk.

Lassan felállt, de a vérveszteség miatt szédülni kezdett. Belátta, hogy így nem tud messzire menni. Úgy döntött, hogy az erdő közepén álló fa tövébe telepedik le. Kagura segített neki elmenni odáig.

Sesshoumaru: - Menj, és keresd meg Rinéket. Vidd el őket az öcsémhez, és ezt add vissza annak a Kagome nevű lánynak.

Azzal odaadta a Shikon szilánkot, ami a csali szerepét játszotta. Kagura: - Hát ezzel csalogatta magához Narakut De vajon miért? Seshoumaru elaludt, és Kagura elindult, hogy teljesítse, amit a szellem kért tőle. Már nem állt Naraku irányítása alatt, de még fent állt annak a veszélye, hogy a démon eljön érte, és elnyeli, mint annak idején Musout.

Közben eszébe jutott, hogy Sesshoumaru egyszer régen mit mondott neki. Hogy nem is árulja el igazán Narakut, ha nem száll szembe vele nyíltan. Megtette. Pedig Sesshoumarunak nem állt szándékában megmenteni őt.

Sesshoumaru... és Kaugra : 3. fejezet: Kagura érzései 3. fejezet: Kagura érzései Sango  2005.03.23. 14:58 ... 3. fejezet: Kagura érzései Inuyasha: - Micsoda? Szó sem lehet róla! Kagome ne hagyj itt, egyedül! Kagome: - De muszáj visszamennem. Vizsgám lesz, és még tanulnom is kell rá. Miroku: - Ugyan Inuyasha! Nem olyan rossz velünk. Inuyasha: - Viccelsz! Most nem elég Shippou nyavalygását hallgatni, még egy gyerekre kell vigyázni. És… Kagome ne menj el! Rin csak állt és nézte ezt a komédiát. Már nem sokáig bírta nevetés nélkül. Jyaken sóhajtozott párat, majd Kagurára nézett. Jyaken: - Muszáj ezekkel maradnunk? Kagura: - Sesshoumaru kérte, hogy így legyen. Ő most nem tud vigyázni rátok ezért. Kagome végülis hazament, és Inuyasha is, hogy kérlelje még egy kis ideig. De mire besötétedett már ő vissza is tért, Kagome nélkül. Kagura most úgy döntött, hogy elmegy, és megnézi, hogy van Sesshoumaru. Jyaken és Rin nem tudták, hogy mi történt a szellemmel. Sesshoumaru sötétedés után ébredt fel. Minden nyugodt volt, és csendes. A szél lágyan simogatta az arcát. Valaki közeledett, akinek Naraku szaga volt. Kagura - gondolta. Nem sokára meg is érkezett a nő. Egy szó nélkül ellátta Sesshoumaru sebeit, majd leült ő is a fa tövébe. Sesshoumaru: - Miért segítettél nekem? Kagura: - Mert… Nem tudom miért. Sesshoumaru: - Ha nem akarod elmondani, akkor ne mond. Pedig könnyebb lenne, ha kimondanád. Kagura: - Észrevetted? Sesshoumaru: - Nem én. Rin. Kagura: - Miért csalogattad magadhoz Narakut? Sesshoumaru: - Nem tudom. Pillanatnyi meggondolatlanság volt. Kagura: - Pedig ez nem jellemző rád. Sesshoumaru: - Elterelted a szót. Kagura: - Én csak…. Sesshoumaru: - Zavarban vagy. Kagura felállt, és tett néhány lépést, majd kirántotta a fehér tollat a hajából, és felrepült magasra. Miért nem tudom kimondani? Miért olyan nehéz. Végül is már tudja. De vajon mit érez? Most elszalasztottam egy lehetőséget, hogy kimondjam: Szeretlek Sesshoumaru! És meg is kérdezhettem volna, hogy ő mit érez. Vagy azt inkább mégse? Tanácstalan vagyok. Ahogy így gondolkozott megpillantotta Inuyashaékat. Talán csatlakozhatna hozzájuk egy időre. Addig is megnyugszik egy kicsit. Oda is ment, de nem látták szívesen. Inuyasha morgolódni kezdett, de Rin nagyon boldognak tűnt. Félrehívta Kagurat, és gyermeki ártatlansággal, nyíltsággal, és kíváncsisággal rögtön a lényegre tért. Rin: - Te szereted Sesshoumaru-sama, ugye? Kagura tétován bólintott mire a kislány folytatta. Rin: - És majd lesznek gyerekeitek? Kagura: - Na ott azért még nem tartunk. Tudod Rin, ahhoz az is kell, hogy ő is szeressen engem. De ez most, hogy jutott eszedbe? Rin: - Hát Miroku-sama azt mondta, hogy ő szereti a Sango-samat, és megkérdezte tőle, hogy lenne-e a gyermekei anyja. És akkor gondoltam, hogy te szereted Sesshoumaru-samat, és akkor lesznek majd nektek is gyerekeitek. Kagura: - De ugye ezt nem mondtad senkinek? Rin: - Nem. Kagura: - Akkor ne is mond. Ez titok, és a titkokról nem szabad beszélni. Rin: - Renden! 4. fejezet: „Gyönyörű Sesshoumaru-sama!” Sango  2005.03.23. 14:59 ... 4. fejezet: „Gyönyörű Sesshoumaru-sama!” Eltelt két nap, és Kagura úgy gondolta, ideje lenne meglátogatnia Sesshoumarut. El is köszönt Rintől, és a többiektől, és megígérte, hogy Sesshoumaruval együtt jön vissza. Inuyasha ennek kevésbé örült, mint Rin és Jyaken. Sesshoumaru még mindig ugyanannál a fánál ült. Most épp aludt. Kagura figyelte egy darabig. Milyen gyönyörű! gondolta. Leült mellé, és csak nézte. Egyszer csak Sesshoumaru kinyitotta a szemét. Egy darabig csak egymás szemébe néztek, Kagura elpirult, és elfordította a fejét. Sesshoumaru: - Mi a baj Kagura? Kagura: - Semmi. Hogy van a karod? Sesshoumaru: - Már semmi baja. Kagura: - Annak örülök. Sesshoumaru: - Kagura, nézz a szemembe, ha velem beszélsz. A nő visszafordította fejét, és a szellem szemébe nézett. Most Sesshoumaru fordította el a fejét, és becsukta a szemét. Lassan elnyomta az álom. Kagura gondolataiba mélyedve ült mellette. Eltelt egy óra, és ő csak nézte a szellemet. Nem tudom megállni, hogy ne csókoljam meg! Annyira szép! És megcsókolta. Sesshoumaru átölelte Kagurat, és viszonozta a csókot. Egy perc múlva már nem volt rajtuk ruha. Testük összefonódott, és hosszan szeretkeztek. Másnap reggel elindultak együtt, hogy megkeressék Inuyashaékat. Amikor odaértek a faluhoz, ahol Kaede is lakott Jyaken már nagyon ideges volt. Jyaken: - Sesshoumaru-sama, hol voltál? Sesshoumaru: - Sehol. Jyaken: - Sehol? Rin boldogan futott Sesshoumaruhoz, és büszkén mutatta, hogy Shippou krétáival, milyen szépet rajzolt. Sesshoumaru végig simított a kislány haján, és megdicsérte, majd öccséhez fordult. Sesshoumaru: - Remélem nem baj, hogy ennyi ideig a nyakatokon volt Rin. Inuyasha: - Persze, hogy nem. Shippouval nagyon jól eljátszottak. Sesshoumaru: - Akkor köszönöm, hogy vigyáztatok rá. A háttérben Sango és Miroku értelmes beszélgetést folytattak. Miroku: - Sango, komolyan el kellene gondolkodnunk a gyerekvállaláson. Sango: - Te perverz! Másra sem tudsz gondolni. Miroku: - Ugyan Sango, hisz szeretlek. Sango: - Á menj a pokolba! Miroku: - Tudom, hogy te is szeretsz engem. Rin Kagurára nézett. Kagura kacsintott felé, és Rin megértette. Sesshoumaru és Kagura összejöttek. Amikor már távolabb kerültek Inuyashaék csapatától nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg Sesshoumarutól azt, amit korábban Kagurától. Rin: - Sesshoumaru-sama! Neked és Kagura-samanak lesz gyereketek? Kaguraból kitört a nevetés, és Sesshoumaru sem tudta megállni mosolygás nélkül. Egymásra néztek Kaguraval. Sesshoumaru: - Reméljük, igen. THE END